Na jó. Hű.

Tessék, még a végén kiderül, hogy Ő az oka annak, hogy ilyen keveset írkálok ide. Zsinórban második este, eeez igen, Elena!

Miért van az, hogy megnéztem időtöltésként egy iszonyúan béna filmet, majd rögtön utána mintha feltárult volna az elmém, és hirtelen annyi érzelem és váá. Nem, nem a filmtől van, tényleg fos volt. Valahogy minden film után így érzek, miezmár? Egyértelműen pszichológusnak kéne tanulnom, rájönnék végre milyen mentális bajaim vannak.
Most például azt terveztem épp, hogy ráírok az ex-akárkimre, hogy elmeséljem neki, mennyire hiányzik Ő. Mármint nem ő, hanem... a nagyŐŐŐ. Mi ez? Fujjmár. 

Ma is felhívott. Észrevettem, hogy akármilyen béna kedvem van, amint hallom a hangját, elrepül minden és... utána úgy egy óráig boldog vagyok, majd kezdem várni a következő estét.
Ezt egyrészt azért írom le, mert pillanatnyilag nincs privát naplóm, ahova a hasonló szarságaimat kiírhatnám, másrészt meg... Hé emberek. Minek siránkoztok, hogy nincs tökéletes kapcsolat, tökéletes szerelem, meg minden? Itt van, hahó. Csak nézzetek ránk.

Basszus, annyira.. nyál az egész. De közben meg... Mindenki ezt akarja, nem? A nők, legalábbis. Az éjszakába nyúló lelkizések csak kívülről tűnnek gáznak. De közben mennyivel jobb, mint átpiálni az éjszakát valami buliban?
Én csak. Nem tudom, még mindig nem értem, hogy hogy kaptam én ezt. Néha összezavarodom... nulla tapasztalattal vágtunk neki mindketten ennek a kapcsolatnak, és... és baromi jól megy. 

Ja, valószínűleg most minden erre tévedt felhorkant és kilép az oldalról: "Oké, jó neked, és? Nobody cares...", de leszarom. Csak... nemtudom. Én sosem álmodoztam. Nem volt pasiideálom, nem vártam tulajdonképpen semmi extrát egy kapcsolattól. Ebbe is úgy léptem bele, hogy egyszer élünk, valahol el kell kezdeni, majd lesz még ezer másik. És tessék. Nem, nem egy nagy dolog ez a 14 hónap, szinte semmi, de mégis...

Nem nagyzolásnak szánom ezt, nem akarom senki orra alá dörgölni a boldogságom. De a legtöbb blog errefelé arról szól, hogy az élet szar, a suli szar, a szerelem szar és a többi. Jó lenne... elmondani mindannyiuknak, hogy semmi sem lehetetlen. Hogy nem minden pasi romlott, szexéhes patkány, hogy egy-egy szerencsés találkozás mennyi mindent megváltoztathat. Én sem üldöztem, csak úgy jött. Véletlenül. Vagy nem véletlenül.

Na jó, baromira nem ide akartam keveredni, de jó ez így is. Ez után ironikus lesz holnap megkapni az elutasító üzenetemet pszichológiáról. 
Talán holnap is jövök.

~Elena is out.~