Egy tanács, még az elején. Hajnali egy után ne akarj novellát írni. Hogy miért? Íme az elrettentő példa:

Pici, szürke falú, ablaktalan szobában ültem. Még berendezés sem volt, csupán egy ormótlan íróasztal, mögötte egy törött műanyag székkel. Azon ültem Én. Kíváncsian kémleltem körbe az üres szobában, hátha találok valami felszín alatti, elsőre-észre-nem-vehető érdekességet. Nem találtam.
Ekkor megjelent egy férfi. Csak úgy, a semmiből, hiszen a szobának nem volt ajtaja. Egyszer csak ott volt. Határozott arcvonásai ismerősnek tűntek, mintha láttam volna valami tévésorozatban annó. Elég abszurd helyzetnek tűnt, amit csak tetézett a férfi összeráncolt szemöldöke. Kíváncsi lettem, vajon miért olyan ideges. Borzolta a szemöldökét még egy darabig, majd két tenyérrel rácsapott az íróasztalra. Ijedtemben majdnem hátraestem a rossz műanyag székkel. A pasas, tenyereit az asztalon tartva vicsorította fogait.
- Neve? - kérdezte a jelenet után.
- Elena Dustin - válaszoltam megszeppenve.
- Miért használ álnevet? Titkol valamit? - szemöldöke, ha lehet még jobban összeborzolódott.
- Honnan veszi, hogy... - kezdtem, de mivel egyre több fogát láttam kivillanni, stratégiát váltottam - Nem titkolok semmit. Csak nem szeretnék ismerősökbe botlani... fő a biztonság.
- Vagy úgy. Kora?
- 18 év.
- Lakhelye?
- Dél-Alföld.
- Azon belül?
- Fontos ez? - a vicc kedvéért most én ráncoltam a homlokom. Nem tetszett neki, de tovább faggatott.
- Családi állapot?
- Öm... kapcsolatban.
A pasas egy pillanatra felhagyott a szemkontaktussal, és lassan végigmért a fejem búbjától a lábam ujjáig. Miután végzett, elgondolkodva hümmögött, majd újra a szemembe nézett.
- Testvérek? - folytatta.
- Egy darab, tizenéves kisöcsi.
- Hobbijai?
- Nekem, vagy az öcsémnek? - a vicsor és a halk morgás megfelelt válasz helyett - Nos, lássuk csak... szeretek énekelni, zongorázni, olvasni, sütni... sétálni, futni, zenét hallgatni, írni, napozni, görkorcsolyázni...
- Jó, jó, elég lesz! Foglalkozása?
- Tanuló. Egyenlőre középfokon, később felsőn szeretnék - feltéve, ha élve kijutok ebből az akármiből, tettem hozzá magamban.
- Szeretne... - enyhe gúnyt éreztem a hangjában - Na és minek szeretne tanulni?
- Kriminálpszichológusnak.
Ezúttal azok a bizonyos szemöldökök kérdőn felhúzódtak széles homloka közepébe.
- Kriminálpszichológusnak - ismételte, inkább magának, mint nekem - érdekes. Mi a célja az életben?
Éreztem, hogy a beszélgetés kezd egyre furcsább lenni. Most már igazán tudni szerettem volna, mi a franc folyik itt.
- A célom? Erre van helyes válasz? Például... világbéke? - Nem értékelte a humoromat. - Na jó. Hát... ezen nem igazán gondolkoztam még... Azt hiszem, szeretnék egy rendes férjet, házat, gyerekeket... 
- Ennyi? Ennyit akar elérni? - mondandóját most csipetnyi megvetéssel fűszerezte.
- Igen. Nem. Nem tudom. Fogalmam sincs, mit akarok. De mi a francért kéne tudnom bármit a jövőmről, ha a jelenemmel sem vagyok tisztában? Mi ez az egész? Hol vagyok? Ki maga? - felindultságomban felálltam a székből. Most jöttem csak rá, hogy néhány centivel magasabb vagyok faggatómnál. Furcsa mód, megnyugtatott.
Az arckifejezése már kevésbé tetszett. Mostanra látni engedte az összes fogát, szemöldöke őrült táncot járt a homlokán, arca pedig mintha egyre vörösödött volna. 
- Hogy merészeli... Mondja, tisztában van vele, hogy kivel beszél?
- Nem, baromira nem vagyok vele tisztában, és igazán értékelném, ha tájékoztatna ezügyben. - igyekeztem ijesztőbbnek tűnni, mint ő. Nem sikerült. 
Mikor már azt hittem, ennél nem lehet furcsább a helyzet, a pasas feje elérte a rákvörös árnyalatot. Már épp olyan érzésem támadt, hogy mindjárt felrobban szegény, mikor robbanás helyett, a feje abszurd gyorsasággal kezdett összemenni. A teste nem, csakis a feje. Hatalmas, görögdinnye-méretű fejéből végül epernyi, pici vörös fej lett. Közelebb mentem hozzá, hogy jobban szeműgyre vehessem. Igazán úgy nézett ki, mint egy szem eper. Nem tudom, mit képzeltem, de hirtelen megragadtam az apró, eper formájú fejet, egyszerűen leemeltem a nyakáról, majd megettem.
Ez volt az a pont, amikor felébredtem. Pislogtam párat, majd szörnyülködve felültem az ágyamban.
- Mi a jó büdös franc volt ez?