2014.06.20. 21:21, Elena
Muhaha.
Oké, hivatalosan is képtelen vagyok huzamosabb időn át blogot vezetni. Bumm.
Ott tartottam, hogy kaptam fél évet arra, hogy a pontjaimat szaporítsam, hátha meglesz az a fránya SZTE pszichológia. Hááát. Elért eredményeim eléggé kétesek lettek.
Egyrészt olasz nyelvvizsgáztam ugye, többet tanultam 3 hónap alatt, mint az előtte lévő négy évben, és úgy összességben, meg voltam elégedve magammal. Elmentem, megírtam, majd vártam, mint aki jól végezte dolgát. Közben azonban valahogy kiderült, hogy hatalmas barom vagyok, ugyanis kizárt, hogy meg lesz a honosított bizonyítványom a felvételi jelentkezés határidejére... Óriási depresszió, most elbuktam az egészet, végem, éshasonlók. Őszintén reméltem, hogy egyébként sem lesz meg a 60%, és akkor nem ezen a hülyeségen múlik...
Erre ma megtudtam az eredményt: hát, sikerült, nem kicsit, nagyon. És most úgy összességben örülök, hisz mégis jobb egy nyelvvizsga, mint a semmi. Viszont a biztosra vett levelezőből most egy nagy kérdőjel lett, gőzöm sincs, mennyire emelhetik meg a ponthatárt, mert ha nagyon, akkor én is nagyon megszívom.
A félév másik fele angollal telt, ami egyébként is sokkal szerényebb pontváltozást hordozott magában. Az írásbelim 1%-al lett jobb, mint tavaly, ami végülis kielégítő, főleg, mivel elvileg ez nehezebb feladatsor volt, mint a tavalyi, a szóbelim meg.. háááát.. majd jövőhéten kiderül, de én nem pontoznám túl magam. Az irónia, mikor a strébert kérdezik a puskázás rejtelmeiről, erre leblokkol és elbukik. Na ez az én sztorim.
Nemmellesleg persze nyár van, és a néha rámtörő ideggörcsöt leszámítva teljesen jól érzem magam. Egy hét múlva startolunk Görögországba, lassan már nemcsak a napokat, hanem az órákat is számolom.
Meg persze volt egy évfordulónk is, már a második (asztapaszta), amire megkaptam Hermione időnyerőjét, amit már hűderég kiszemeltem magamnak. Kár, hogy mugli vagyok, és nekem nem működik :/
A nyárra felhalmoztam a ruhatáram mindenféle shorttal és ruhácskával, apától nem egyszer rosszalló tekintetet is bezsebelhettem értük. De hé, életem 15 évét túlsúlyosként éltem le, aki örült, ha a plus size méretek rájöttek. Ennyi kompenzálás igazán jár, ha már viszonylag vállalhatóan nézek ki.
Ruha vadászatomhoz még muszáj megemlítenem, hogy életemben először sikerült valamit beszereznem, amit lájkoltam weheartiten (jó, azóta már ott az időnyerő is, de az most nem számít). Mégpedig ezt a csipkés oxford cipőt, ami, bár meleg és kissé kényelmetlen is, baromi jól néz ki.
Ó és tényleg, beszámoltam az X-faktoros próbálkozásomról a múltkor. Hát.. háhá. Természetesen én baromi jó voltam és a zsűrinek nem volt szeme, meg füle, meg egyébként is, de a lényeg a lényeg, egyszer sem hívtak vissza :D Ami persze nem tört le, csak éppen egy picit, ugyanis annyi önértékelésem azért van, hogy tudjam, ennyire azért nem vagyok szar. Nyílván csak baromi középszerű, meg nulla sztáralkat, de ez már más kérdés. Legalább láttam pár "celebet" élőben :D
Másegyéb, nos nem nagyon akad, s bár szeretek itt írogatni, nem ígérhetem, hogy rendszeresebben jelentkezem.
Mindenesetre, kellemetes és élménydús nyarat minden egyes erre tévelyedőnek!
~Ellie's out~