Hóóó! Sok-sok hó!
Na jó, közel sem annyi, mint a régi szép időkben, mikor hóvárat építettünk és éjjel-nappal szánkóztunk a töltésen... de attól még ugyanaz: fehér, hideg, és gyönyörű! *.* Épp másztam kifelé délután a suliból, mikor a pici szitáló szutyiból hatalmas pelyhek lettek, közben megszólalt a Dóm harangja... olyan ihletrohamom lett egy pillanat alatt, hogy ezt hamarosan muszáj kiadnom magamból. Épp ideje lesz, már hónapok óta alkotói válságtól szenvedek...

Mellesleg sok értelme volt a mai napnak: első órában töri helyett szalagtűző, aztán egy elhanyagolható irodalom, majd 3 tanártalan óra (amikből kis-kottafejes próbát gyártottunk), majd egy dupla énekkar. Pont. Mindez után haza battyogtam, és eldöntöttem, hogy leszarom a holnapi matek tézét. szóval a holnapom is érdekes lesz. csak lazán...

Ó, és a legnagyobb hír: a kis-kottafejeket felkérték egy 45 perces előadásra. A dolog hétfőn délelőtt esedékes, és bár a dolog iskolai keretek közt zajlik és önkéntes részvételű, nagyjából fél nap alatt betelt a jelentezési űrlap. Ilyenkor elcsodálkozom: az emberek szeretik azt, amit csinálunk?! Azta!! o.O

És a végére: a hétvégén rámjött a fotózhatnék... a tündérke egy görög csodaboltból való, ahol a mennyezetről lógnak a tündérek, a polcok pedig tele vannak zenedobozokkal és apró, egyedi kincsekkel... I love it!