Kezdem kicsit unni, hogy az életem egy rohadt hullámvasút...
Ez a hét borzalmasan indult, a sulis dolgoktól a folyamatos viták Vele... kiakasztottak. Aztán összeszedtem magam, és pár napig nem hagytam, hogy bármi is kedvem szegje. Sem a folyamatos cikizései, sem a lányok sorban lemondott programai...
Pénteken viszont összedőltem, rájöttem, hogy olyan instabil vagyok érzelmileg, mint egy nyomorult kártyavár. Ennek központi oka természetesen Ő, ezzel tisztában vagyok nagyjából megismerkedésünk óta. Ígyhát tegnap este számon kértem mindenért, egymás fejéhez vágtunk minden eddig elfolytott hülyeséget... és most úgy érzem, talán van remény egyenesbe hozni mindent.
Persze durván másfél hónap alatt az "Ő" egészen más jelentést kapott... de ez más mese.
Szóval, vasárnap van, elméletileg minden érzelmi problémám rendezve, gyakorlatilag pedig reggel óta egyre durvább gombóc van a torkomban. Hogy miért? Gőzöm nincs. Lassan már attól görcsölök be, hogy mikor pattan el megint a húr. Normális ez?

Oké, valamivel kellemesebb vizekre evezve:
Szombaton eluntam a lemondott programokat és az otthon ülést, szóval elmásztam az Árkádig, és kiéltem újabban kialakult vásárlás-mániámat. A dolog főleg csak nézelődésből és próbákból állt, mivel a karácsonyi pénzemet még nem sikerült visszakapnom aputól... 
de azért így is becserkésztem egy tavaszi kabátot éés egy csőfarmert (az elsőt életemben. Miért nem hordtam ilyet eddig? Imádom!). Sajnálatos (?) módon kifogytam konkrétan az összes ruhadarabomból, szóval ez az új két darab jelképezi az új életem kezdetét.
Ez az "új élet" dolog amúgy, ami még életben tartja bennem a lelkesedést úgy általában minden iránt. Meguntam azt, hogy más emberek kedélyállapotától függjek. Igenis boldog leszek, és eltökélt, és határozott, és tettrekész és minden hasonló... 

És íme, ezért éri meg írkálni ezt a szerencsétlen blogot. Kezd feloldódni a gombóc a torkomban. (:

Ó, és a végére egy új kedvenc.. rászoktam a mai muzsikára. A francba!

~ Elena's out. ~