Jé! Azt hiszem, ez bejött.
Három napja határoztam el, hogy nem hagyom, hogy bármi is elrontsa a kedvem, és egyenlőre egészen remekül megy. 

Tegnap egy helyi tehetségkutató döntőjén szerepeltünk. Nem volt túl sok kedvem hozzá eleinte, de azt hiszem, kihoztuk az egészből a legjobbat. Beültünk leghátra vandálkodni. Az egyetlen kellemetlenség a "fellépőruha" volt, amit kifejezetten utálok, és végig kényelmetlenkedtem... de ez a legkevesebb. Végül különdíjasok lettünk, éés kaptunk egy FoolMoon cd-t, amiből mutatnék is egy kis ízelítőt, ugyanis azonnal beleszerettem:D

Mi is ilyesmi dolgot művelünk a kottafejekkel, csak mi 12-en vagyunk..:D

Ma reggel szokásosan összeültünk próbálni, de túl sokan hiányoztak, így felesleges volt bármibe belekezdeni... De! Mivel volt két szabad óránk, a maradék csapattal felkerekedtünk, és végigsétáltunk a belvároson. Útközben fagyiztunk, majd leültünk egy szökökút köré... az egész annyira felvidított, rengeteget nevettünk, és már csak a tudat is, hogy míg más bent poshad órán, mi kint lógunk a napon... Isteni volt! Jummy!

Visszatérve a legutóbbi mini-postra: módosítva ugyan, de végülis véghez vittem... illetve eldöntöttem, hogy nem futok utána, és méltóságteljesen leszarom. Eleinte azt terveztem, hogy majd beszélgetünk ugyanúgy, mint eddig, csak kiölöm magamból a plusz érzelmeket, és így majd szép lassan elveszítem... de talán boldog leszek.
Úgyhogy mentálisan elengedtem, sőt, türelmesen végighallgattam az áradozását arról a bizonyos lányról, aki miatt borzalmasan éreztem magam az utóbbi időben. Végighallgattam... és nem mondom, hogy nem volt furcsa, de... nem bántott a dolog. Egyszer-kétszer ugyan késztetést éreztem, hogy beszúrjak egy sértődött megjegyzést, de gyorsan lenyeltem, így nem torkollott a beszélgetés vitába, mint általában. Végül úgy érzem, ellenkező hatást értem el ezzel a távolságtartással: elengedtem, mégis, talán kicsit újra közelebb engedett magához... Ma már a lányról való ömlengés után megjegyezte, hogy ennél már csak az lenne jobb, ha én is ott lennék. Fél hete még elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha kapok még tőle ilyen mondatokat.
És a legjobb az egészben, hogy úgy érzem nem esek újra a csapdájába, nem fogok ezután újra ragaszkodni... 
Megtaláltam volna az egyensúlyt? Ó, bárcsak!!

Áá, és hirtelen annyi mindenről írnék még, ha nem ragadna le a szemem! Túlcsordul most bennem valami mérhetetlen nyugalom. És persze reménykedek, hogy talán kilábalok ebből a kakiból, amiben tavaly nyár óta élek. 
Szurkoljatok!

~Ellie's out.~