Gyűlölöm a csonka hétvégéket.
De komolyan... most szombaton mondjuk fel is léptünk, szóval az is rátett egy lapáttal, de amint hazaértem, másra nem voltam képes, mint fetrengni az ágyamban. Ma pedig tanulni kellett (volna...), plusz annyi mindent terveztem, amire nem elég egy hétköznap délután. Ennek töredékét sikerült most megvalósítanom. És ahogy számolgatom, legközelebb egy hónap múlva lesz szabad szombatom. Weird!

Visszatérve a szombatra: utcazene-feelingű műsort adtunk a Kárász utcán, közönség Szeged járókelői... mondjuk az esemény előtt úgy tíz percel derült ki, hogy fél órás műsort kéne adnunk, nem csak 2 számnyit... vicces volt. És hangulatos. És egész sokan megálltak, bár a legtöbben csak addig füleltek, míg áthaladtak a Klauzál-téren... sebaj.

A "boldog-leszek!" project továbbra is működik, bár azt hiszem, kezd alábbhagyni a lelkesedésem. És újabban rá kell szólnom magamra, hogy ne húzzam fel magam bizonyos dolgokon... És megint megjelent az az ismeretlen eredetű gombóc a torkomban. De nem adtam még fel!
A hétvégén lesz pesten valami autós hülyeség, amin jelen lesz Ő, és kérdezte, hogy nem másznék-e fel, hogy összefussunk. Azt hiszem, e miatt is ez a gyomorgörcs, ugyanis ezt hetekkel ezelőtt hozta fel, azóta viszont egy szót sem ejtett a dologról. Azóta mondjuk kiderült, hogy nem tudok felmenni, de legutoljára még baromira lelkesültem a dologért... azóta viszont szóba sem hozta, és az átkozott női logikám már megint készen áll a tökéletes magyarázattal... Biztos meggondolta magát, sőt, talán csak azért hozta fel, mert biztos volt benne, hogy nem megyek el, így mégis én lehetek a rossz.. (blaablablablabla...) Hűűű de utálom ilyenkor magam!
Ilyenkor jön az, hogy mentálisan felpofozom és meggyőzöm magam, hogy nem is érdekel az egész. Csak ne lenne ilyen nehéz...

Ééés hurrá, csak sikerült depresszív hanulatba kerülnöm. Najó! Ennyi luxus járt nekem, innentől viszont:

Magyarfakton kiadott kötelező olvasmány Henry James: A csavar fordul egyet című kisregénye (katt a címre az onlájn-változatért!). Sajnos azt hiszem kedves magyartanárom elcsapta a hangulatát azzal, hogy túlságosan felmagasztalta... Elmesélte, hogy ő is tizenévesen olvasta először, és utána napokig rettegett elaludni éjszaka. Hát, ezek után fogtam a laptopomat (mivel az egész városban sehol nem találtam könyv formájában), bevackoltam magam az ágy sarkába, leoltottam az összes lámpát, és olvastam.
A Twilight-sagán, és egyéb könnyű nyelvezetű könyvön felnőtt szervezetemnek először kicsit furcsa volt a romantikus szövegezés, hangulat, de egy csapásra beleszerettem. Maga a történet se rossz, talán, ha nem várok tőle ennyit, vagy esetleg kezemben foghattam volna a könyvet, hatásosabb lett volna. Mindenesetre, megéri elolvasni, alig több, mint száz oldal, és maga a légkör, a megfogalmazás zseniális. 

Ó, el sem hiszem, hogy már csak másfél hetet kell kibírni a szünetig! Már ha ezt a 3 szűnnapot annak lehet nevezni... kiábrándító, de akkor is szünet. És, mivel az ex-szegedi barátném itt lesz végig... It will be legen... - wait for it - ...dary!
A hétvégén pedig nagybevásárlást szervezek, de ezt már említettem, azt hiszem. Mindenképp kellenek pólók nyárra, éés - tudom, hogy baromira tucat, és elcsépelt, de - szereznem kell egy oxford shoes-t! Az még nincs eldöntve, hogy bepróbálkozzak-e a magassarkú változatával... nem igazán vagyok az a magassarkús-lány. De mivel épp készülök változtatni az életemen másfél év után... lehet, hogy bevállalom.

Hm... azt hiszem, holnap - szarva minden betegségre és kockázatra - veszek egy tábla Milka-csokit, és felfalom. Fuck you, világ, akkor is boldog leszek!

~Elena's out.~