Huááó!
Ez a nyár... hű. Életemben ennyi új dolgot nem éltem át, mint ezalatt a lassan 3 hónap alatt. Félelmetes!

Kezdjük a nyelvvizsgával, ha már azzal fejeztem be legutóbb. Akik esetleg gondoltak rám, azoknak nagyon köszönöm, meglepően jó érzéssel jöttem ki róla, talán nem szúrtam el túlzottan. Lehet, hogy az érzelmi dopping is hatott, ugyanis végre, három hét után újra láthattam Őt. Végigvárta velem a vizsgát, és van egy olyan érzésem, hogy jobban izgult, mint én. De persze nagyon próbálta leplezni.

Igazán... furcsa dolgokat ültetett bele a fejembe az elmúlt héten. Kezdve a pici ajándék plüssnyuszival, nyakában "Egyszerűen tökéletes" feliratú sállal. Nyálas? Ugye? Szerintem is. Ennek ellenére melyikünk ne vágyna ehhez hasonló ajándékra? Ott, akkor iszonyatosan zavarba jöttem, és picit mérges is lettem, hogy ennyire könnyen dobálózik nagy szavakkal, csak, hogy lenyűgözzön. Ezután azonban olyan vallomást hallottam, amit azt hiszem, soha nem felejtek el. 
Azt hiszem.... lassan kezdem elhinni... belenyugodni, hogy valóban nem álmodom, hogy ez tényleg megtörténik, és ráadásul velem. De azért még mindig félek. Az az érzésem, hogy ezért a boldogságért egyszer csúnyán megfizetek...

Újdonság még, hogy életemben először mondtam le a mártír-szerepről.
A balatoni nyaralásról meséltem már, igaz? Hogy akármennyi "harc" árán, de akkor is elérem, hogy elmehessek Vele?
Nos, végülis nem megyek. Saját döntésből. Ugyanis elengedtek volna. Ezt elmesélni túl hosszadalmas és körülményes lenne, szóval nem is próbálkozom vele. Lényeg az, hogy az őseim tartoznak nekem... nagyon sokkal.
Újabb két hét nélkülözés... Még csak két napja tart, de már megőrülök, és a sálas nyuszimat szorongatom nonstop. Mikor lettem én ilyen undorító nyálgép? 

Oh, mellesleg a pingvin is bevállt. Meg úgy az egész pót-szülinap jól sikerült. Én, aki életemben nem főztem semmit, komplett ebédet ütöttem össze aznap az albérletén, éés bár elég közepesre sikerült, úgy láttam, értékelte. Aznap a szokásosnál is több romantikus-filmes jelenetbe csöppentem, szóval egész büszke vagyok magamra. 

Nos, mivel perpill másról képtelen vagyok beszélni (megpróbáltam, nem jött össze), a szerelmi életemmel meg nem szeretnék tovább senkit untatni, most rá is hagyom. Holnap jelentkezem az egyéb újságokkal.

Végül: nyálas bejegyzéshez nyálas szám dukál. Nem tudom eldönteni, hogy a csaj hangja kellemes, vagy irritáló...akárhogy is, a BoyceAvenue utánozhatatlan, tessék utánanézni!:

~Ellie's out ~