Höhö. Üdvözlök mindenkit itt nálam, úgy fél év elteltével. Elnézést kérek azoktól, akik viszonylagos rendszerességgel azért benéztek ide, hogy feléledek-e még (a számlálóm ugyanis azt mutatja, hogy volt ilyen. Édesek vagytok!).
Ez a visszatérés... egyenlőre képlékeny, azt hiszem ebben a félévben lesz mit mesélnem, de megeshet, hogy kedvemet szegi a lustaság, vagy netalántán a tanulás... najó, az biztos nem.

Amiről lemaradtatok az utóbbi félévben:

- Nyelvvizsga! Megvan! Ráadásul egész jó százalékokkal. Köszönöm utólag is azoknak, akik esetleg gondoltak rám innen :)

- A 90 napos diéta vége - úgy 30-40 nap között feladtuk mindketten. De lement még 7 kiló, bár abból már visszajött 5... deee csak mert karácsony volt. Ezt hipphopp ledolgozom szalagavatóig... remélem. Anyunak meg szerintem csak felfele jött... 

- Életem első (és magamat ismerve utolsó) tüntetése - csak úgy megemlítés céljából. Természetesen a keretszámcsökkentés ellen, bár tulajdonképpen ígyse-úgyse vesznek fel oda, ahova akarom, szóval innentől majdnem teljesen mindegy...

- Fél év vattacukros-romantikus álom - igenigen, még mindig. Egyrejobban. Szóval előre bocsátom, hogy a következő posztok sem fognak szűkölködni cukormázban. Bocsii...

- Félig Gyűrűk ura fan lett belőlem. Azért csak félig, mert jelenleg a 3. könyv legelején járok, és csak azért olvasom gyorsan, mert picit túl akarok rajta lenni... de közben azért tetszik is... hülye paradoxon. 

- A harcom apuval és a hirtelen szigorával nem túl sokat enyhült. Még mindig sok a konfliktus, még mindig sokszor érzem úgy, hogy elköltöznék innen a fenébe legszívesebben... de azért általában megvagyunk. Az viszont biztos, hogy nem kedveli Őt, és ez nagyon bánt. De majd később... hátha.

Úgy ennyi, amit rendszerezve érdemesnek véltem megemlíteni.
Egyéb aktuális dolog, hogy a hónap végén szalagavató, amit igazán vegyes érzelmekkel várok... Életemben először fogok táncolni nagyközönség előtt, bár nem keringőben, csak osztálytáncban. Charleston, fényes ruhák, iszonyatosan nevetséges tánc, tollas hajpánt... nagyon jó lesz! 
Másrészről viszont, apuék, Ő, és az osztálytársaim egyben, összezárva... nem biztos, hogy a legjobb katyvasz... Hát, majd kiderül.
Erre a furcsaságra fogunk táncolni:

Az érettségi pedig mostmár tényleg mindjárt itt van nagyonrettentően.
A félévi tájékoztatót böngészve apu megfejtette, hogy jogra nem kell emelt töri... szóval ha nem jön be a pszichológia (ami több, mint valószínű, mert buta vagyok, és még lusta is), akkor bétervnek jön a jog (amihez ugyanolyan buta és lusta vagyok, de legalább lesz valamennyi esélyem bekerülni. Vagy nem.)
Nem akarok jogot tanulni. Egyáltalán nem. De valamit muszáj. Érdekelne még az amerikanisztika, vagy a szociológia is akár... de abból nem lehet megélni. (Jó, most épp semmiből nem lehet megélni... de azért egy családterapeuta mégsem egyenlő egy végzett pszichológussal...) Hajjj, nehéz ez, nagyon nehéz...

Nade valami vidámabb téma így a nyitó-folytató poszt végére: Határozottan hobbimmá vált a sütés. Ennek nagyon örülök, ugyanis még eddig nem igazán sikerült semmiféle hobbit találnom, amit huzamosabb ideig képes vagyok művelni, ügyes vagyok benne, és még el is ismerik. No, a sütés most nagyon bejött, olyannyira, hogy nagyjából az egész téliszünetben csak sütiket, pitéket, tortákat sütöttem. 
Ebből egyenesen következik az, hogy veletek is megosztok pár számomra kedves receptet, saját tapasztalatokkal fűszerezve, ha tetszik, ha nem.

Mára ennyi voltam, terveim szerint hamarosan jelentkezem!

~Ellie's out. ~

Ui.: Kérlek, ha van fél percnyi időtök, pacsmagoljatok valami jelet  nekem, hogy tudjam, nem csak magamnak írkálok itt összevissza. Elkeseredett vagyok. Najó, annyira nem, én magamat is szívesen elszórakoztatom itt. De azért veletek együtt, interaktívan nagyobb buli.