Úgy gondoltam, addig írok, amíg megvan a kellő ambíció, nehogy aztán megint elmenjen a kedvem az egésztől... De nem, nem fog, igenis rendszeresen jelentkezni fogok. Csakazértis, no.

Mára egy kis fotós beszámolót hoztam a meséim mellé. De még mindenekelőtt egy döntésféle, miszerint nem fogok ezentúl görcsösen elrejtőzni. Az internet világa oly hatalmas, hogy elég valószínűtlen, hogy itt bárki rám akadna, akinek nem kéne... ha meg mégis, az felfedezi kilétem akkor is, ha ennyire rejtőzködöm. Ezt nem tudom miért írtam le amúgy, csak ez ötlött fel a fejemben. Sokban nem érinti az oldalt, azért továbbra is Elena maradok, meg minden.
Ja, tudom már, miért hoztam fel! A weheartit-es modulkát át fogom írni a fészbugommal regisztrált fiókra, mert már azt használom. Szóval, aki nagyon leleményes, rájöhet, hogy mi a valódi nevem. Juuuujdeizgi!

Nade, szóval.
Mindenképpen szeretnék említést tenni a legédesebb, legszebb és talán legszemélyesebb ajándékról, amit valaha kaptam.
Ugyebár decemberben ünnepeltük az első félévünket, és mivel mindketten dilinyósok vagyunk, és szeretünk egymásnak örömet szerezni, ezért eldöntöttük, hogy ez alkalomból is csapunk egy kis ajándékozósdit. Csakmert ilyen hosszú kapcsolata még egyikünknek sem volt, horray!
Tőlem mellesleg kapott két rénszarvasos-norvégmintás bögrét (imádja a norvégmintát), meg egy nagy doboz latinnegyedes kakaóport tele pici mályvacukrokkal. Azt hiszem, taroltam vele.
Én pedig egy csodaszép emlékalbumot kaptam. Nemrég együtt nézelődtünk egy dekorboltban, és ott láttam nagyon szép, vintage stílusú, merített papíros albumokat, és enyhén szólva csorgott a nyálam értük. Nos, ez a szépség is egy ilyen kis album, eredetileg fotóalbumként funkcionál, de Ő úgy gondolta, jobban tetszene, ha mindenféle közös kis emlékünket ebben gyűjteném. És naná, hogy tetszett az ötlet! Vannak hozzá kis címkéző papírok is, már négy oldal be is telt fényképpel, mozijeggyel, meg egyéb apró aranyossággal. Imádom!
Ó, és a legjobb: A legelső lapon egy "szerelmes levél" található, amit már rongyosra olvastam, és mindannyiszor meghatódom tőle... najó, ez már igazán csöpögős... 
Az említett kincs:

Más emlékkép:
Karácsonyra kaptam végre egy tortaformát, amire fél éve fájt a fogam... így még aznap, karácsonynak reggelén nekiálltam tortát sütni. Szegényt a ronda de finom kategóriába sorolnám, a kiscsalád együltő helyében befalta még a nagy karácsonyi vacsi után:

Csakis említés szintjén:
Legutóbbi szerzeményem (bár a fekete nem az én színem, azért egy darab elfér...) :

Ó, és a végére maradt a a legjobb:
Egy hónapja ékszerkészítésbe kezdtem, amit baromira élvezek, bár a körmeimet már tropára tette... 
Ők születtek eddig:

Ó, egyébként, ez itt a reklám helye: Ha szeretnék valami hasonló ékszert, akár egyedi képecskével (!!), akkor vedd fel velem a kapcsolatot nyugodtan, szívesen készítek ilyesmiket, ha van rá igény :)

És ezzel be is fejezném mai monológomat. 
Hamarosan jelentkezem!

~Elena is out.~