Pampampam! (avagy random-beköszönés, jessz!)

Azzal kezdeném mai kis monológom, hogy hűűű! Egyre-egyre többen tévedtek eme kis zugomba, ééés ennek én roppant mód örülök. Persze, elszórakoztatom én magamat is tökéletesen itt, de azért ha már az ember blogot vezet, akkor remél valami kis érdeklődést a külvilágtól.. (aki mást mond, hazudik...) szóóval, köszönöm! :D

Egyééb közérdekű információ, hogy az alább ígért Írásaim-menü és az említett novella feltöltése nincs ám elfelejtve, csak nem van rá túl sok időm hétköznap (bezzeg hosszú sorokban fecsegni magadról, arra van, mi? - pszt!)

A novellaírós pályázatra egyenlőre ötletgyűjtés folyik, egy este alatt több dalszöveget futottam át, mint eddig bármikor, és már meg is van az alapja egy humoros társadalomkritikának. Fejben már nagyon üt, leírva meg nem fog annyira, mint általában, de majd igyekszem. 

Azt ugyan már kifejtettem, mennyire elegem van a szalagavatós-balhékból, meg úgy az egészből, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Egyszerűen fujj.
És még az osztálytáncunk is béna lesz, hacsak nem tanulunk meg full egyszerre mozogni másfél héten belül. Haha. De legalább élőzene lesz. Az majd elvisz minket a hátán.... valahogy.
A charleston-öltözékem már megvan amúgy, képet nem raknék fel, mert vállalhatatalanul festek benne, de arra a három percre megteszi.

Közben mellesleg itthon sincsen minden rendben, de erről... nem hiszem, hogy itt fejteném ki a véleményem. Könnyű másnak a vállára felelősséget tenni, sárral dobálózni, miközben magunknak kéne átértékelnünk a dolgokat. És továbbra sem tudom, mi lenne most velem Nélküle. Főleg most. Aztamindenit. (napi ömlengés is megvolt.)

Ó, és hétvégén azt hiszem jövök egy Felhőatlaszos poszttal, ugyanis már letöltöttem, de csak akkor lesz időm megnézni... és azt hallottam, így vagy úgy, de mély nyomot hagy. Hmm. Challenge accepted!

És időközben rákattantam a gugli jégsimítós játékára, szóval ezzel le is zárnám soraimat mára.

~Elena is out.~