Elhavazva.2013.03.02. 23:11, Elena
Pfú. Azt hiszem, egy időre muszáj egy kisebb bejelentést tennem:
A jövőben, egészen június 27-éig labilis szabadidővel rendelkezem. Nem tudom hogy, meg miért, de magamtól rámjött az írtózatos tanulásvágy... vagy valami olyasmi. Túlzás nélkül minden délutánomat törizéssel, angolozással töltöm, egyre közelebb a végső visszaszámlálás... már csak 2 hónap.. Dzsízösz!
Szóval, az oldal nem szünetel, nem azért nem írok, mert egy lusta dög vagyok (és kivételesen tényleg nem vagyok!), hanem, mert próbálom addig ütni a vasat, amíg meleg, igyekszem maximálisan kihasználni ezt a para-alkotta tudásszomjat. Igyekszem azért olyan gyakran jelentkezni, ahogy csak tudok. :)
No, de ha már itt vagyok, egy kis eseménybeszámoló:
Egyetemre jelentkezés letudva. Hatalmas para volt, s bár pontosan tudtam, mit akarok, az utolsó pillanatig halasztottam a végső döntést.
A helyzet az ugyanis, hogy pszichológia... mi a jó büdös francért akar itt mindenki pszichológus lenni? De most komolyan. Nem is lehet belőle megélni... A hét-nyolcszoros túljelentkezés és a 430+os ponthatár mégis szinte garantálja, hogy lecsúszom róla. Szinte.
B-tervként pedig ott a jog. Ahova elvileg simán bekerülhetek. A probléma csupán annyi, hogy egyetlen hajszálam sem akar joggal foglalkozni. Jó, mi? Amiért mégis ez futott be másodikként, az egyrészt apum elég erős ráhatása, ami tudom, gyáva húzás, de...
a másik pedig, hogy számításaim szerint talán jogot elvégezve még lesz lehetőségem belefolyni a kriminalisztikába. Vagy valami.
Harmadikként pedig jött egy anglisztika. Jepp, tudom, hogy kb annyit ér, mint a szabad bölcsészet, de baromira tetszenek az órák, a témák, a minden. Ú, bár érne valamit az anglisztika diploma, egy percig nem hezitáltam volna a sorrenddel...
Szóval... már csak 4 hónap, és az egésznek vége.. úgy átugornám az egészet...
Az alább említett versenyen pedig, csodák csodájára továbbjutottam. Ami meglepett, mert egyértelműen rossznak éreztem magam, nem igazán jött még vissza addigra a hangom. Meg bakiztam is. De azért juhhú! Most csütörtökön fellépek a gálaesten (illetve délutánon). Legalább egyszer elénekelhetem jól. Legalábbis remélem.
Egyébként... belegondoltam, hogy mi lesz velem szeptembertől. Kórusra nem vagyok többé hivatalos, a kis bandánk szétszéled, a magánének-tanulást pedig valószínűleg abbahagyom. Kicsit félek, hogy mi lesz velem, ha mindenféle muzikalitás eltűnik az életemből? Ha csak az otthon-dudorászás marad?
Most valahogy belém költözött ez a "mi lesz velem?" érzés... úgy mindennel kapcsolatban. Annyira szeretném látni magam egy év múlva... hogy megéri-e ennyit vacakolnom az érettségivel, meg hogy mi marad nekem az eddigi kis világomból...
Válaszokat akarok!
~Elena is out.~
|