Hát ebből jog lett. Egy igen arconcsapós jog.

Behalok, hogy még emeltek is a pszichológia ponthatáron...
Igazából teljesen fel voltam erre készülve, elég valószerűtlen volt, hogy 40 ponttal kevesebb elég lesz, de a fenébe is a kicseszett remény hal meg utoljára. Nem is maga a tény keserített el, hanem, ami utána jött. A sorozatos fészbug-kiírások, "ezaaaaz, felvettek" üzenettel, aztán az igen kínos beszélgetés apuékkal.... "Most úgy sajnállak, mindenki örül, te meg szomorkodsz, de azért ne aggódj, biztos jó lesz a jog is, blaaablaaaa". Na ott tört el a mécses.
A jog nagyon szuper dolog, és valószínűleg sokuk az öklüket ráznák, ha látnák, hogy jogra kerültem, mégis hisztizem. Csak valahogy rangon alulinak érzem, hogy míg fél éven át güriztem, hogy a lehető legjobb érettségit írjam, addig egy kettes érettségi is elég lett volna jogra... 
Másrészt, mivel tavaly is minimális volt a ponthatár, evidensnek vettem, hogy oda bekerülök, így a nagy örömködés ezért is maradt el. Nem volt nagy megkönnyebbülés, hogy "úúúristen, egyetemista vagyok!" Pedig ja, ez elég nagy mérföldkő. 
A vicc az, hogy angliszikán az államilag támogatott is meglett volna... És.. azt még élveztem is volna... De a jog is jó lesz. Ugye? UGYE??

Szóval a tegnap estém kissé szomorkásan telt, annak ellenére, hogy aznap kétszer is felhívott, mert hallotta a hangomon, hogy nem vagyok teljesen rendben. Sajnos többezer km-el arrébb nemigazán tudott abban a pillanatban felderíteni. 

A diétázós-mozgós projectem pedig eddig csak félsiker. Diétázom is, mozgom is, a súlyom mégis rendületlenül áll egyhelyben, egy dekával nem képes lejjebb menni. Azzal nyugtatom magam, hogy a mozgás miatt fejlődik az izomzatom, dehát shit. Nem kigyúrt akarok lenni, hanem vékonyabb.
Ráadásul az éjszakáim hasfájással-morgással telnek, hiszen ugye hat után nem szabad enni, én viszont bagolykodok hajnalig. Naná, hogy meghalok éhen. 
Pedig csak öt nyomorult kiló, a fenébe is.

Holnap találkozom pár általános sulis barátnőmmel. Csakis azért várom, mert azzal is telik az idő, így is olyan sok van még jövő csütörtökig. Nem igazán szívlelem a képmutató embereket, és hát ez a társaság... kívülről puszipajtások, de amint nem vagy jelen, kibeszélnek kegyetlenül. A másik ok, hogy elmegyek, hogy ezt megelőzzem. Nincs szükségem rá, hogy valami béna pletyka terjengjen rólam a városban. 

Éés már csak 3 nap, amíg hazaér. Akkor végre tudunk legalább telefonon meg fb-n normálisan beszélni. És korlátlanul. Ó, az még 72 óra... shit!

~Elena is out.~