Alapvetően béketűrő és nyugodt embernek tartom magam, de ez a kurzusfelvétel 3 nap alatt legalább húszszor vitte a vérnyomásomat az egekbe (höh, erről jutott eszembe, hogy rá kéne nézni megint, minden rendben van-e.. Hát nincs, úgyhogy ez itt hivatalosan a 21. kirohanásom emiatt a szar miatt...)
Nem untatnék senkit azzal, hogy hogy működik ez a tanulmányi rendszer, a lényeg az, hogy valami rejtélyes szempontok alapján generál neked egy pontszámot, és ez alapján jutsz be kurzusokra. Ha neked 40 pontod van, de már 41 és 42 pontosokból kijött a létszám, akkor megszívtad, és jelentkezhetsz át egy tök lehetetlen időpontra.
Na velem is ez van, a kis papírórarendemen már én sem tudok eligazodni, annyi az áthúzás, átírás. Bár elvileg ma éjfélkor lezárul a jelentkezés, talán onnantól kicsit nyugodtabbak lesznek a kedélyek. Vagy nem.

Ennek kapcsán vetődtek fel érdekes kérdések a jövő évekkel kapcsolatban köztem és Közte. Elsősorban a mostani félévre vonatkozóan. Hétfőn és kedden ugyanis reggel 8-tól este 6-ig folyamatosan bent vagyok az egyetemen, szusszanásnyi időm sem nagyon van. Így egyrészt Őt sem látnám egész nap, másrészt fél 7-ig/ fél 8-ig várhatnék a buszomra hazafelé, hogy aztán senkihez se szóljak, csak bezuhanjak az ágyba és aludjak reggelig. 

Ezen felbuzdulva ajánlotta Ő, hogy aludjak bent vele Szegeden ezeken a napokon, hiszen tök felesleges ezért hazamenni. És igaza van. És ha csak rajtam múlna, egy percig nem is gondolkodnék rajta, naná. 
Viszont aputól minden randevút fél órán át tart kikönyörögni, és ezalatt olyan lelki terrorban van részem általa, hogy az életkedvem is elmegy. Teljesen kizártnak tartom, hogy hétköznap, állandó jelleggel két éjszakára engedélyezné, hogy bent aludjak. Iskolaidőben? Mit is képzelek...?

És ez olyan borzasztó. Látom más ismerőseimet, hogy mennyire szabadok, oda mennek és akkor, amikor akarnak, otthon annyit se kérdeznek, hogy hova mennek. Persze ez sem jó megoldás, de 18 éves létemre valamelyest több szabadságra vágyom. 
Arról nem is beszélve, hogy újabb ötletként felmerült Nála, hogy ha már ez a jog ennyire húzós, és sokáig kell bent lenni, jövőre igazán bérelhetnénk együtt egy lakást. Diákhitelből, persze, amíg legalább egyikünk nem dolgozik. Nem lenne teljesen olyan, mintha összeköltöznénk, hétvégékre mindketten hazamennénk, hétköznap is, ha úgy adódik, csak mégis... Mivel tervbe van véve az összeköltözés pár év múlva, ez tökéletes próbakör lenne. Lenne, ha nem kéne ezért is engedélyt kérnem majd. Sőt, lehet, hogy meg sem próbálom, a fejemben már ezerszer lejátszottam azt a veszekedést, és mindannyiszor apu nyert.
Tulajdonképpen csak 15 km-re lakom Szegedtől, emiatt felesleges lakást bérelni. Csak mikor arra a 15 km-re előzetesen 30-60 percet kell várnod egy zűrös nap után holtfáradtan... sokkal-sokkal kényelmesebb lenne csak "haza" sétálni.

Mióta ez felmerült, természetesen minden adandó alkalommal elképzelem, hogy hmm, már nem kell sokáig kibírnom itt, már mindjárt függetlenedhetek, de jó is lesz. Aztán persze, ha oda jutok, tudom, hogy nem lesz fenékig tejfel, de egyenlőre oly' messze van, hogy megengedem magamnak a tökéletes jövő álomképét...

Más:
Szerdán barátnőimmel elmentünk lovagolni egyikük tanyájára. Életemben nem ültem még lovon, szóval nagyon izgultam előtte. Természetesen bénáztam rengeteget, szegény Hédával szerintem meg is utáltattam magam, de összességében baromira élveztem. Készült is hatmillió fotó, de azok nélkül is örök emlék maradt. Lehet, hogy rendszeresen ki kéne járnom...?

Végül:
Végre rászántam magam és kibővítettem kissé a bakery-t 3 új recepttel. A csokitortát mindenképpen ajánlom, én ugyan múlthéten is sütöttem egyet, de már jövőhétre megint megrendelte a család. Szóval nem lehet annyira rossz. :)

~Elena is out.~