He-heloo... is there anybody here?

Jó szokásomhoz híven megint eltűntem egy röpke fél évre. Chh, megesik az ilyesmi...
Na jó, utólag is elnézést a cseréimtől és a maroknyi olvasómtól... ez a rendszeres publikálás nem nekem való...

Viszont most itt vagyok, és az utóbbi - durván - fél évem elég pörgősen telt, született is egy-két beszámolnivaló.

Kezdjük az egyetemmel. Hááát... najó, igazából köze nincs a "hááát"-hoz, úgy borzalom, ahogy van. Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez nem nekem való móka. Legalábbis a kar. Maga az intézményi keretek bejönnek, tetszik ez a fél-évig-nem-csinálok-semmit attitűd. Mindig is utolsó pillanatban tanulós voltam. Viszont a jog egy olyan szint, amit lehetetlen végigcsinálni anélkül, hogy valaki igazán akarná. Csúnyán elvéreztem az első vizsgatárgyamon, bár azt hiszem úgy is álltam hozzá, hogy reménytelen. 90%-os bukási rátával? Are you fucking kiddin' me....?
A lényeg, hogy úgy október tájékán már láttam, hogy idegroncs leszek, ha én ezt végig akarom csinálni, és mivel nem akartam, rögtön elkezdtem tájékozódni a lehetőségek területén. Jött több ötlet is, hogy hogyan tudnék átslisszolni álmaim szakára, pszichológiára, de az összes tervemet az első lépésnél agyon tiporta a vezetőség. Emlékszem, annyira belelkesültem az új tervek miatt, hogy minden egyes visszautasítás után teljesen elkeseredtem. A helyzet e pillanatban sem sokkal jobb, azt leszámítva, hogy már nem kérdéses: itt fogom hagyni a jogot. Reményeim szerint jövőre sikeresen felvesznek pszichológia levelezőre, és majd mellette dolgozom. Inkább, mint ez. 

Nos, az első vizsgaidőszakom ennek fényében még elviselhetetlenebb, mint egyébként lenne. Tanulom a sok szart, merthogy azért milyen gáz lenne már mindenből megbukni, de tudom, hogy az egésznek semmi értelme. 
Ha nem lenne mellettem Ő, már tuti megkattantam volna. 

Az egyetem kellemes mellékhatása, hogy szorgalmi időszakban majd mindennap találkozhattunk, ha lehet, még jobban összehangolódtunk. Egyre többet főzőcskézünk együtt, valahogy mintha védőburokban lennék, mikor vele vagyok. Akkor nem érdekel sem egyetem, sem a jövő.

A hónapban úgy alakult, hogy kétszer is ellátogathattam Bécsbe, egyszer Vele és a családjával, utóbb pedig a saját családommal. Igazán gyönyörű város, a szívembe zártam, épp ezért legközelebb mindenféle család nélkül vagyok csak hajlandó elmenni, Vele. Ő legalább tudja tartani a lépést.. :D

----
Így, hogy a középsuli végével jelentősen megcsappant a fellépéseim száma, kínomban mindenféle lehetőséget megragadok az éneklésre. Félig viccből jelentkeztem egy online énekversenyre, ahol valamiért beválogattak a 18 legjobba. Azóta netes X-faktor jellegűen heti feladatokat kapunk és hetente kiesik valaki. Azt hiszem még 13-man vagyunk, egyenlőre bent vagyok :D
Nem profi énekesek, de azért ezt nagyon összehozták/tuk :D (a "what is your sound"-nál vagyok hallható főleg )
 

Emellett (mire nem jó a vizsgaidőszak) unalmamban feldolgoztam a Pentatonix egy számát. Rengeteg hibával, persze, meg beatboxos nélkül, de saját magam és barátok szórakoztatására megfelelő :D

Nem ígérek semmi konkrétat a további jelenlétemmel kapcsolatban. Szeretnék rendszeresen írni, de az ünnepek alatt nem tudom, mennyire lesz rá lehetőségem. 
Ha addig nem jutnék ide, békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre tévedt léleknek ! :)

~Elena's out~