Tegnap egy órán át tomboltam, csapkodtam és hisztiztem, mert nem találtam meg a véreredményem, ami mára kellett a dokihoz. Ő közben meccset nézett, néha odajött hozzám megölelni, de egyébként hagyta, hogy századjára is földhöz vágjam a mappámat. Ezalatt az idő alatt megfordult a fejemben, hogy nem is szeret igazán, mert nem segít nekem, nem oldja meg a problémáimat helyettem, csak ül és nézi a hülye meccset. 
Hogy pszichológusként hogy értékelném ezt a szituációt?
Úgy, hogy a hormonok aljas kis rohadékok. 

Egyébként meg rájöttem, hogy a kutatói munka nagy részben térden állva könyörgés az ismerősök előtt, hogy ugyan szíveskedjenek már egy órát rászánni az életükből, hogy részt vegyenek a kísérletemben, amit majd egy évbe telt tökéletesítenem. Jelen esetben egy TDK munkáról van szó, ami baromi izgalmas szerintem: azt vizsgáljuk, hogy alkalmas lehet-e bármilyen teljesen általános szó arra, hogy tabuvá váljon. Részletekkel nem untatnék senkit, a lényeg az, hogy kidolgoztunk egy tök jó módszert, jöhetne az adatfelvétel, de ember nincs, aki jelentkezzen. És most itt állunk meglőve, hogy mi lesz. És ez még csak egy mezei TDK, de fél év múlva műhelymunka, másfél év múlva mégegy műhelymunka + egy szakdolgozat, ami három teljesen önálló kutatást jelent, szóóóóval minimum 90 embert kéne mozgósítanom. Jesszusmaris. 

Más: Most jutott eszembe, hogy még be sem mutattam új családtagunkat. Bár már nagyon nem új, lassan másfél éves, és égetnivalóan rossz. Már megette anya összes virágát, szétrágta háromszor a kapu elektromos berendezését, felásta a kertet hatszor oda-vissza, rendszeresen felborítja a kukát és szétmarcangol mindent, ami benne van... De imádjuk. Mármint én biztos... azt hiszem apu érez némi ellenszenvet iránta.

Szóval, ő itt Archibald főherceg (komolyan, hogy lehet valaki egyszerre iszonyúan rossz és mégis ennyire imádnivaló?):

Ja igen, a kettővel ezelőtti posztra reflektálva: elbuktam, totálisan és visszavonhatatlanul karácsonyi hangulattól szenvedek már egy hete. Minek is megvárni a hálaadást... 
Annyira szívesen nyomnám tele a blogot karácsonyi képekkel... DE! erős vagyok, kibírom még (pár napig).
Gondoltam írok még ide valami frappáns befejezést, csak előbb kerítek valamit a lábamra, mert hideg van. Mielőtt észbe kaptam volna, már a lábamon volt a karácsonyi, hiperszupermeleg rénszarvasos zoknim. 
Oké.
Feladom. 

Elena's out.