Ajaj.
Nem írtam jódarabig, főleg, mert nem mertem, nem akartam semmit elkiabálni, újra össze kellett raknom magam. Mostanra merem kijelenteni, hogy sikerült.

A lentebb leírt eset után lassan rászoktattam magam a gondolatra, hogy bizony, hiába vesznek körbe emberek, akikkel eljátszhatom, hogy boldog vagyok, elpletykálhatok hülye dolgokról és ha valami kisebb gáz van, akkor meg tudom osztani velük... ennek ellenére egyedül vagyok. Illetve... a hozzám legközelebb álló ember holnap érkezik pestről. De őt két hónapja nem láttam, így nem tudom most épp milyen viszonyban állunk pontosan.
A lényeg, hogy szép lassan megbarátkoztam a dologgal, elkezdtem még nagyobb ívben szarni másokra. Ami meglepett: külső szemmel pozitív irányba hat a leszarom-dolog. Egyre többször beleszólok a beszélgetésekbe, mert nem érdekel, hogy mit szólnak a gondolataimhoz, egyre többször cselekszem spontán. Így pár nap alatt olyan emberekhez is közel kerültem, akikről nem is gondoltam volna. Interesting o.o
Az Ő dolgait is igyekszem minél jobban leszarni. Elvállaltam a szerelmi tanácsadó szerepét, így... most újra fontos vagyok neki valamennyire. Szerencsére nem fáj, ha nem megy bele nagyon a részletekbe. De, hogy meddig marad ez így? That's a good question.

Más: a dolgok rendezését kissé nehezítette, hogy mostanában folyamatos pörgés van. Fellépés, találkák, programok, próbák, ha pedig hazaesek mindezek után, már semmire nem vagyok képes, csak bezuhanni az ágyba.

Holnap is egész napos próba, este pedig jön a pesti barátné, és még éjszaka összeülünk egy szünet-nyitó partira. Hű, mi lesz itt!

Szombaton elmentünk Árkádolni, lesétáltunk összességben pár kilómétert azt hiszem. Vettem három új felsőt éés, a már említett magassarkút is magamévá tettem, amit azóta csak a legritkább esetben vagyok hajlandó levenni. Imádom!

Hm. azt hiszem, ennyit rólam mára. Valószínűleg a szünet alatt nem lesz alkalmam blogolni, úgyhogy...majd egyszercsak jelentkezem.
Ó! És észrevettem ám, hogy egyre többen lestek fel naponta. Köszönet érte! :)

~Ellie's out.~