Az van hooogy... Aztamindenitdekésővan!

Az ok, amiért ilyenkor is csapkodom még a billentyűzetet, az az, hogy valami teljesen érthetetlen és magyarázatlan ok miatt fogadást kötöttem Vele, hogy melyikünk bírja tovább az ébrenlétet.
Ez persze csak a felszínen nevezhető péniszösszemérésnek (több okból is, haha...), hiszen egészen nyílvánvaló, hogy én fogok hamarabb ágynak esni. Ez amolyan furcsa... netrandiféle inkább... (jézusúristen, milyen nagyon gázul hangzik!) és ezt mindjárt meg is magyarázom.
Vizsgaidőszak van, ugyebár, nekem meg folyamatos érettségire-készülés (lenne, ha tennék bármit is az ügy érdekében...), így mostanság heti egyszer találkozunk, azt is csak azért, mert Ő korrepetál töriből (ne röhögj, komolyan tanulunk...is...).
Ezért a hét többi napjára marad a telefon, meg az a fránya fészbug. Ez van.

Volt már ilyen éjszakázós estünk még a legeslegelején, még mielőtt találkoztunk volna.
Meglepően jól sikerült, azóta is többször felemlegettük, szóval amolyan nosztalgia célból is van ez a helyzet most. (Pontosan, 7 hónap együttlét után nosztalgiázunk... és nem csak ebben vagyunk borzalmasan ütődöttek..)

Rengeteg dologra jó ez amúgy... a 8-10 óra folyamatos beszélgetés, meg a fáradtság előhoz érdekes témákat is (és nem kell rosszra gondolni...).

Más:
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a napok óta tartó tettvággyal. Úgy... csinálnék valamit, csak nem tudom mit, és hogyan, és miért... Csak ennyi a bajom, tényleg.

És már tényleg nagyon idegesít, hogy ekkora szenvedést csinálok ebből az írás-dologból. Csak... tudom magamról, hogy tudnék - magamhoz mérten - jót is írni, akár. De basszus nem. Miértnem? Halvány. Lila. Fingom. Nincs. Ésezmárígyáá.
Igenigen, fáradok már, fáradok...

Ó, csakhogy azért mégis említsek valami új kreálmányt: ez ilyen valentínnapra, vagy valamikorra készült dolog, és mérhetetlen lustaságom jeleként még csak nem is az enyémet fényképeztem le, hanem mutatom az eredetit (nem magam akarom dícsérni, de az enyém is pontosan, detto ugyanígy néz ki):

Újabban rákattantam a Hollywood News Agency videóira is (igen, tudom, hogy ez a cucc már régóta megy, igen, eddig nem tudtam mi ez, tudom, hogy nem vagyok aktuális, satöbbi), éés egyszerűen nem bírom abbahagyni!! Szirmai Gergely egyszerűen zseniális mind műsor, mind kritika szempontjából.
Éés furcsa személyiségmásolósdi problémám miatt természetesen kezdem átvenni a szófordulatait, meg a műsorok hangulatát. Minek is nekem saját egyéniség?

Ésőőőő. Rájöttem arra, hogy... lenne kedvem indítani egy írói pályázatot. Egyrészt, mert kritizálhatnékom támadt, másrészt, mert akkor is tenni akarok valamit az irodalomért, ha belegebedek is. Hátrány viszont, hogy bár egyre többen vagytok (köszönet érte, egyébként :D ), mégsem elegen, hogy a dolog soksok emberhez eljusson.
Asszem erre még alszom egyet....-kettőt.

És perpillanat 4:38 van, és ugyan fáradt nem vagyok, de a hátam már baromira fáj, éés kezd a hangulat is laposodni.. ejj-ejj.

Majd tudósítok a végkifejletről.

~Elena's out.~