Ezt is túléltük.

Fura volt. Vagy a stressz miatt, vagy csak a bennem bújkáló betegség miatt, ami rögtön a szalagavató után letepert, úgy emlékszem vissza az egész estére, mint egy félig elfelejtett álomra. 

Persze végül semmi különösebb probléma nem volt, még a magam kritikus szemével is úgy látom, hogy a hozott anyaghoz mérten a legjobb formámat hoztam. Jó, a ruha az este végére majdnem megfojtott már, de az igazán mellékes...

Annál sokkal jobban sikerült, mint vártam. A táncot sem rontottuk el, sőt! Utólag visszanézve, iszonyat jó lett, máig emlegetik a tanárok-évfolyamtársak, akik látták.
Azt hiszem az Ő elvárásainak is megfeleltem, igyekeztem senkit nem lejáratni, mindeközben jól is érezni magam... ééés az az érzésem, hogy talán sikerült. 

Az afterparty részt kihagytuk páran, amit utólag sem bánok egyáltalán. Valahogy továbbra sem az én világom ez a basszunk-be-és-hányjuk-össze-a-házat stílus. Helyette összefogtunk úgy tizen, és csaptunk egy valahovabeülős, iszogatós-beszélgetős éjszakát. Tekintve, hogy éjfélig mind toppon voltunk, és táncoltunk mindenféle undormány zenére, egyikünk sem kívánta a mégnagyobb tömeget, meg a mégszarabb zenét. Jóvolt. 

Ezután - mint már említettem - elkapott valami fura kombinált betegséges izémicsoda, ez az oka, amiért eddig nem igazán adtam életjelet, és most is valami vállalhatatlanul dobálom ide a mondataimat. fujj.

Nem is szaporítanám tovább a szót, nagyon nem megy ez most... 
Ja, csak még egy napi adag nyáladzás: booorzalmasan hiányzik!  Keddet, ide, most!

~Elena is out.~