It's official! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legszebb nyara. Jeejupíí pezsgőbontás!

Az újabb elmaradás ennek is köszönhető, igyekeztem kipréselni a nyárból még amit lehet. Azt hiszem, sikerült.
Ha már a balatoni nyaralás nem jött össze, azért kárpótlásul jutott nekünk egy hosszúhétvége, elejétől végéig kettesben. Mesés volt, mint minden ezen a nyáron... Éés újabb tipikus hollywoodi klisé mozzanat: kiöltözős, folyóparti étteremben-vacsizós csöpögés. És a francba, imádtam. Nagyon is. 
Szóóval, ez a hétvége feltette a pontot az i-re, és életemben először nem kavarodtam nyár végi depresszióba (mondjuk lehet, hogy ennek az az oka, hogy fél órája eszméltem rá, hogy holnap suli...), s bár ez végzős év, most először nem fog el a hányinger, ha rágondolok. Mindenkinek rózsaszín felhőben kéne átvészelnie ezt az időszakot...

Más: sikerült rávennem anyut, hogy együtt kezdjünk bele egy 90 napos diétás dologba.  Én már kettőn túlvagyok, néha ugyan anyu is próbálta velem csinálni, de eddig nem nagyon jött össze.  Most hátha. Éés persze nekem sem fog ártani... főleg, hogy ez az egyetlen, ami nekem igazán bevállt. Másrészt, ad egy olyan berögzött rutint, hogy miután fél éve abbahagytam, baromira hiányzott egy darabig.
Majd mesélek, hogy hogy állok vele. Holnap startolunk.

Éés, időközben beindult a sulikezdési sablon szervezkedés (vicces, hogy mi mindenből kimaradok, ha 3 napon át nem nézek fel fészbugra.....). Mennek az egyezkedések, hogy ki-hol-kivel ül, és ki tud felmentés szerezni tesiből. Ha minden jól megy, foglalt helyem lesz pont az ablak mellett, a hátsó sorok egyikén. Nyamm! Viszont, úgy néz ki, megint egyedül ülök, mint a legutóbbi félévben. Ami egyfelől baromi jó, mert lesz helyem elterülni, ahogy akarok, a lányok meg úgyis az én padomnál gyűlnek össze szünetekben, viszont félő, hogy beültetnek mellém valami gyíkot... ofőből kitelik.
Kíváncsi vagyok, mivel fog járni ez az év... 
Érdekes lesz...

A Boyce Avenue mániám továbbra is tart, úgyhogy kénytelen vagyok megint őket hozni aláfestésnek. Ez az a szám, amit eredetiben ki nem állhatok, így viszont az egyik kedvenc. Mire képes egy jó hang, meg egy gitár, hm...:

~Elena's out.~

Kaptam egy díjat nemrég rebíí-től, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Nem sűrűn kapok ilyesmit. Elég pepecselős, ezért nem hozakodtam fel vele tegnap. Most viszont megejtem teljesíteni a díjjal járó feladatot.

Szabályok:
1. Ha megkaptad a díjat (vagy inkább feladatot), készíts róla egy bejegyzést, tedd ki a fenti képet.
2. Válaszolj őszintén a kérdésekre!
3. Összesen 5 személynek kell továbbadnod a feladatot.
4. Ezt az egészet egytől-egyig másold át a lapodra (kivéve válaszok).
5. Nem lehet visszafelé adni a díjat (annak nem adhatod, aki neked adta, viszont díjat többször is lehet kapni).

Kötelező kérdések:

1. Mi a keresztneved? Hogy becéznek?
- Mivel álnéven működöm, ezért ezt mellőznék megválaszolni :)
2. Melyik dalon tudsz úgy igazán sírni?
- Children of Distance - Hajnal. Volt úgy 2-3 hónap intenzív CoD-os korszakom, pont, mikor ez a szám kijött. Ott és akkor olyannyira beletalált az aktuális világomba, hogy azóta is belekönnyezem, pedig tudvalevő, hogy mostanában szivárványt kakilok.
3. Félsz a sötétben?
- Mióta tudom, milyen nem egyedül aludni, igen. Tudom, nevetséges, én sem értem. 
4. Szerelmes vagy valakibe?
- Igen.
5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami egész eddigi életedben történt veled?
- Őszintén? Gőzöm sincs. Szerencsére szelektív a memóriám, így elég hamar elfelejtődnek a kínos szituációk.
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
- Fujtogattam. De gyilkosságig sosem fajult a dolog. Megölne a bűntudat. Még akkor is, ha csak gondolat.
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?
- Mindig benne vagyok a 13-ai gyerekes izgulásban, hogy vajon történni fog-e valami érdekes, de komolyan sosem hittem benne.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
- Öh. Egyre több...
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
- Régebben, egy ideig oda voltam a japán zenéért. Azt nem híreszteltem túlzottan... manapság már leszarom, ciki, vagy nem ciki.
10. Kiskorodban sírtál, mikor szurit kaptál?
- Franc tudja. Biztos.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
- Ha "hirtelen" lennék híres, akkor valószínűleg érzelmi sokkot kapnék, amiért felborul az eddig megszokott életem. 
12. Szoktál álmodozni?
- Mindig azt csinálom.
13. Járnál Chace Crawforddal? (guglizz rá!)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú? Lány? Nevek?
- Kettőt biztosan. Egy harmadikra még rávehető vagyok, de annál több nem igazán... Neme, neve teljesen totálisan tökmindegy. Egészséges legyen, ha van rá mód, annyi elég.
15. Adni, vagy kapni jobb?
- Kapni. Igen, önző dög vagyok. 

+ 5 kérdés
(ezt minden díjazott saját maga tegye fel, és válaszolja meg)

1. Sminkeled magad?
- A szememet szoktam kifesteni, kihúzni, ennél többre nem visz a lustaság.
2. Mit olvasol jelenleg?
- Müller Péter: Szeretetkönyv. Csak mert még mindig érdekel a pszichológia.
3. Kedvenc sorozat?
- Perpill Így jártam anyátokkal.
4. Mikor kívántad utoljára, hogy álljon meg az idő?
- Most csütörtökön, úgy nagyjából egész nap. De a szemét, nemhogy megállt volna, fénysebességgel elszaladt...
5. Valami, amit szeretnél megtenni most rögtön?
- Csokit akarok enni. Most!

Egy titkom:
Amit eddig nem tettem itt közzé, azt nem is fogom.

Bakancslista:
(Amit mindenképp meg szeretnél tenni halálod előtt)
Csak pár spontán dolog, mivel már volt erről egy külön posztom anno.

- Utolsó első csók.
- Sétálni az Etnán.
- Elutazni a Pisai ferdetoronyhoz, mielőtt összedől.
- Levelet küldeni random címekre, és várni, hogy érkezik-e válasz.

Díjazottak:
(nem szükséges válaszolgatni a kérdésekre, én is baromira meguntam a végére..)

pixt
Karmen
AmyBlack
charity
viki

~Elena is out.~

Huááó!
Ez a nyár... hű. Életemben ennyi új dolgot nem éltem át, mint ezalatt a lassan 3 hónap alatt. Félelmetes!

Kezdjük a nyelvvizsgával, ha már azzal fejeztem be legutóbb. Akik esetleg gondoltak rám, azoknak nagyon köszönöm, meglepően jó érzéssel jöttem ki róla, talán nem szúrtam el túlzottan. Lehet, hogy az érzelmi dopping is hatott, ugyanis végre, három hét után újra láthattam Őt. Végigvárta velem a vizsgát, és van egy olyan érzésem, hogy jobban izgult, mint én. De persze nagyon próbálta leplezni.

Igazán... furcsa dolgokat ültetett bele a fejembe az elmúlt héten. Kezdve a pici ajándék plüssnyuszival, nyakában "Egyszerűen tökéletes" feliratú sállal. Nyálas? Ugye? Szerintem is. Ennek ellenére melyikünk ne vágyna ehhez hasonló ajándékra? Ott, akkor iszonyatosan zavarba jöttem, és picit mérges is lettem, hogy ennyire könnyen dobálózik nagy szavakkal, csak, hogy lenyűgözzön. Ezután azonban olyan vallomást hallottam, amit azt hiszem, soha nem felejtek el. 
Azt hiszem.... lassan kezdem elhinni... belenyugodni, hogy valóban nem álmodom, hogy ez tényleg megtörténik, és ráadásul velem. De azért még mindig félek. Az az érzésem, hogy ezért a boldogságért egyszer csúnyán megfizetek...

Újdonság még, hogy életemben először mondtam le a mártír-szerepről.
A balatoni nyaralásról meséltem már, igaz? Hogy akármennyi "harc" árán, de akkor is elérem, hogy elmehessek Vele?
Nos, végülis nem megyek. Saját döntésből. Ugyanis elengedtek volna. Ezt elmesélni túl hosszadalmas és körülményes lenne, szóval nem is próbálkozom vele. Lényeg az, hogy az őseim tartoznak nekem... nagyon sokkal.
Újabb két hét nélkülözés... Még csak két napja tart, de már megőrülök, és a sálas nyuszimat szorongatom nonstop. Mikor lettem én ilyen undorító nyálgép? 

Oh, mellesleg a pingvin is bevállt. Meg úgy az egész pót-szülinap jól sikerült. Én, aki életemben nem főztem semmit, komplett ebédet ütöttem össze aznap az albérletén, éés bár elég közepesre sikerült, úgy láttam, értékelte. Aznap a szokásosnál is több romantikus-filmes jelenetbe csöppentem, szóval egész büszke vagyok magamra. 

Nos, mivel perpill másról képtelen vagyok beszélni (megpróbáltam, nem jött össze), a szerelmi életemmel meg nem szeretnék tovább senkit untatni, most rá is hagyom. Holnap jelentkezem az egyéb újságokkal.

Végül: nyálas bejegyzéshez nyálas szám dukál. Nem tudom eldönteni, hogy a csaj hangja kellemes, vagy irritáló...akárhogy is, a BoyceAvenue utánozhatatlan, tessék utánanézni!:

~Ellie's out ~
 

Boorzalmasan unatkozom!
Már letettem az angolról, tele van vele a hócipőm, ez a két nap már úgysem oszt-szoroz semmit. A szerencsén fog múlni úgyis az egész. Nájsz!
A tegnapi dühruhamom lecsillapodott, miután Neki is kipanaszkodtam magam. Hihetetlen mennyire meg tud nyugtatni.. mindig. Pedig nem először fordul elő, hogy valami kirohanásom kellős közepén hív fel, vagy ír rám. Nem is igazán értem, miért van még velem... komolyan, elviselhetetlen vagyok... 
De ez már lapra tartozik.

Oh, ígértem, hogy beszámolok a írói kísérletemről. Nos, elkezdtem valamit... hogy mi sül ki belőle, azt még én sem tudom. Nem túl nagyszabású történet, egyenlőre csak keretsztori van, de... hátha. Még nem érzem magam a helyzet magaslatán, bár nem csoda, úgy három éve nem írtam kb egyáltalán.
Remélem ez sem egy elkiabált próbálkozás lesz...

A hétvégén moziztunk a családdal. Fogalmam sincs, milyen úton, de végül a Merida, a bátor című diznirajzfilmnél kötöttünk ki. Én csak örültem, mivel már a trailer alapján beleszerettem, viszont ez nem épp az a film, amire a pasijával ül be az ember...
Ugyan volt a filmnek egy enyhe mackótestvér-beütése, amivel annyira nem szimpatizáltam, de összességében nagyon bejött ez a skót köntösbe bugyolált mese. A vörös hajzuhatag meg hatalmas pluszpont. Mulan után a legmenőbb Disney-"hercegnő". Nézzétek meg!

Ma megint a városban mászkáltunk a családdal. Iskolaszer-bevásárló körútnak indult, aztán persze bejártuk fél Szegedet mindenféle egyébkért.
Én bespájzoltam a szokásos gyümis A/4-es füzetekből (idén végre találtam epreset és dinnyéset is. Lesz mire csorogjon a nyálam. Nyamm!), éés kaptam egy nyárvégi / őszi cipőt is *-*:

Nos, a nyelvvizsgáig szerintem már nem jelentkezem, szóval szombaton reggel 9-től gondoljatok rám egy picit! Sokat jelentene.

A végére pedig egy betétdal a filmből, csak mert imádom:

~Ellie's out. ~

Miért is lenne minden tökéletes?
Egy hónap sincs már a nyárból, és én még mindig éjjel-nappal itthon döglök, nyelvvizsgára "készülök"... Pedig tulajdonképpen még úgy 5 évig baromira ráérne... Egy ember miatt csinálom mégis... Aki már 3 éve rágja a fülem, hogy csináljam meg, mert ő úgy lesz nyugodt, meg egyébként se basszam el a jövőm. Oké, rendben, megcsinálom. Odalett egy egész hónapom a nyárból. Mindössze annyi hátsószándékom volt az ügyben, hogy talááán, esetleg akkor megbékél végre a helyzettel, hogy van egy barátom, és talán nem tart iszonyatosan rövid pórázon. Hát a lószart!
Jövőhéten csak miattam jön le Szegedre, én meg alig tudok vele lenni, miért? Mert az apám nem tudja magát túltenni a féltékenységi rohamain. Vagy tudom is én, mi a baja.
Egy hónapja nem láttam Őt, abban a reményben, hogy így talán apám elenged a nyár végén a családjával nyaralni pár napra. Mi idén úgysem tudtunk menni... az egy-hétvégés pesti utamat kivéve nem is voltam sehol. Márpedig nem fog elengedni...
Pár napja három órán át hallgattam a továbbtanulással kapcsolatos ömlengéseit, közölte, hogy tegyek le az álmaimról, és menjek inkább jogra, mert az majd baromi jó lesz nekem (aha...biztos...). Szó nélkül végighallgattam, bólogattam, mint egy idióta, közöltem, hogy majd megfontolom a dolgot, majd mindezek után szépen, óvatosan felvetettem a nyaralás-dolgot... azonnal elborult az agya, és kaptam újabb fél órás szónoklatot, hogy mégis hogy képzelem én ezt. 
Irtóra feldühít...

Mostanában ez az őrült hajcihő aranyozza be minden napomat, szóval egyébről pillanatnyilag nem tudok beszámolni.
Biztosan nem fogom hagyni, hogy a nyaram utolsó hónapját is tönkretegye.

~Elena's out. ~