Beeeng!
"Picit" elhanyagoltam az oldalt, ami ellen semmi mentségem. Még arra is lusta vagyok, hogy egy körmondatot megfogalmazzak. pfuj! 
Az utóbbi napokat nagyjából kockulással töltöttem, mindenféle buta és értelmetlen online hülyeségben éltem ki magam. Újabb pfuj!

Az utóbbi két napra hószünetet kaptunk, ami nem is jöhetett volna jobban... nagyon kellett ez a hosszú hétvége feltöltődés szempontjából. Szóval van hó, nem is kevés, túlzás nélkül térdig ér, olyan, mint úgy 10 éve volt utoljára*-*. Csak a folyamatos hideg miatt egyenlőre nem lehet vele dolgozni, szóval a nagy hócsaták és hóember építés hétvégére marad. Azért egy hóangyalt már megengedtem magamnak :D Vicces volt kimászni a félméteres hóból.

A legutóbbi postban írt ihletemet elnyelte a lustaság, az egyetlen alkotásom egy apró novella, azt sem publikálás céljából írtam. És mégcsak nem is tetszik, túl giccses, és.. na mindegy. Elmegy:D
Majd hamarosan igyekszem közszemlére tenni néhány művem:)
Másrészt, hogyan is lehetne bármihez kedvem, mikor 3 kötelező olvasmány zúdult egyszerre a nyakamba...? Csúnya dolog, de valahogy még mindig jobban leköt a 21. századi irodalom... tudom-tudom, ideje lenne felnőni. Vágom...

Huh. Nemmellesleg beleszerettem a weheartit.com-ba, kegyetlenül. Már csak azért is muszáj itt blogolnom, hogy kezdjek valamit ennyi mesegyönyörű képpel. Juj!
Plusz, a blog, meg a menő fedőnév mellé kreálnom kellett egy fészbugot is, amivel úgy konkrétan semmi célom egyenlőre, de aki késztetést érez, bejelölhet nyugodtan >.< Majd nekem is lesz 123124szer tízahuszonharmadikon ismerősöm, és menő leszek, yay!

Öm. Úgy érzem túladagoltam a mákot a szervezetemben, úgyhogy elköszönök.

~Ellie is out.~

Ps.: Ha már hó, akkor Baby, it's cold outside...:)

Hóóó! Sok-sok hó!
Na jó, közel sem annyi, mint a régi szép időkben, mikor hóvárat építettünk és éjjel-nappal szánkóztunk a töltésen... de attól még ugyanaz: fehér, hideg, és gyönyörű! *.* Épp másztam kifelé délután a suliból, mikor a pici szitáló szutyiból hatalmas pelyhek lettek, közben megszólalt a Dóm harangja... olyan ihletrohamom lett egy pillanat alatt, hogy ezt hamarosan muszáj kiadnom magamból. Épp ideje lesz, már hónapok óta alkotói válságtól szenvedek...

Mellesleg sok értelme volt a mai napnak: első órában töri helyett szalagtűző, aztán egy elhanyagolható irodalom, majd 3 tanártalan óra (amikből kis-kottafejes próbát gyártottunk), majd egy dupla énekkar. Pont. Mindez után haza battyogtam, és eldöntöttem, hogy leszarom a holnapi matek tézét. szóval a holnapom is érdekes lesz. csak lazán...

Ó, és a legnagyobb hír: a kis-kottafejeket felkérték egy 45 perces előadásra. A dolog hétfőn délelőtt esedékes, és bár a dolog iskolai keretek közt zajlik és önkéntes részvételű, nagyjából fél nap alatt betelt a jelentezési űrlap. Ilyenkor elcsodálkozom: az emberek szeretik azt, amit csinálunk?! Azta!! o.O

És a végére: a hétvégén rámjött a fotózhatnék... a tündérke egy görög csodaboltból való, ahol a mennyezetről lógnak a tündérek, a polcok pedig tele vannak zenedobozokkal és apró, egyedi kincsekkel... I love it!

Rám telepedett a melankólia.
De most komolyan... minden ismerősöm vagy kórházban, vagy szerelmi depresszióban, családi gondban... ó, az én esetemben pedig rögtön háromból kettő...csak én érzem azt, hogy felbillent a világ?

Van nekem egy "Ő"-m, akiről még nem esett itt szó... Ő nem a nagy Ő feltétlen, sőt, igazából kétlem, de azért mégis csak egy "Ő"... egy olyan valaki, akit még sosem láttam, messze-messze távol lakik tőlem, viszont a nap 24 órájában kapcsolatban állunk. Szánalmas vagyok? Oh yeah~
Kerülgetjük már egymást úgy két éve, és mivel tényleg óránként minimum egy levélváltás történik, jobban ismerem, mint egyes közeli ismerőseimet. Tök abszurd az egész, és utálom... ez amolyan több-mint-barát dolog, de mégsem lehet semmi, mivel távolság. És néha a falat kaparom. Szar egy helyzet.

Minden personal problem mellett azért zajlik az élet, mindenki sokkol a felvételivel, érettségivel, és én meg már csak röhögök az egészen. Apuval voltunk ma egy nyelviskolában, utána érdeklődni, hogy csinálnának-e velem valami gyors lefutású tanfolyamot, hogy legyen egy cseszett középszintű angol nyelvvizsgám... Megvan a tudásom ugyanis, csak konkrétan vizsgafeladatokat nem tudok szerezni sehol, hogy gyakorolnám, vagy hasonlók... na mindegy, kifogtunk bent egy marketing-fazont, aki béna trükkökkel igyekezett meggyőzni, hogy ez kell nekem... Ó, persze, 6 hónapos intenzív kurzus, mindössze háromszázezerért (!!!!!). őőő... nem, kösz.
De azért vicces volt: a srác kitöltetett velem egy 10 kérdésből álló karikázós semmiséget, és ő abból rögtön megállapította, hogy a kurzus végére meglesz a középszintűm... 300ért?? Arany-nyomtatványban, minimum... ennyit erről.

A nap egyetlen pozitívuma, hogy úton hazafelé végig hatalmas pelyhekben hullott a hó. I love it soo much!

Még a szép vörös hajam is kezd kikopni... fuck!

~Elena is out...~

Hey there!
No, ezen is túl vagyunk... vége ennek a nyomorult félév végi hajtásnak... reménykedem, hogy innentől könnyebb lesz, de a jövőhétre beígért 4-5 tézé nem nyugtat meg túlzottan...-.-
Én, kis naiv elhatároztam, hogy kimegyek egyet futni délelőtt, mivel nem tudtam magammal mit kezdeni... apró túlzással az ajtót nem bírtam kinyitni a szélvihartól, ami itt folyik, úgyhogy gyorsan le is tettem a mai mozgásról.
Ehelyett olasz slágereket keresgéltem, mivel a kis-kottafejekkel* idén is benevezünk a Festival d'italiano nevű olasz nyelvű vetélkedőre. Tavaly is voltunk, hatttalmas a hangulat, 2011 csúcspontja volt nálam ez az esemény. Énekelni fogunk, természetesen, csoportos kategóriában is, + én nagy bátran beneveztem egyénibe... szóval ezért a nagy keresgetés.
Rájöttem egyébként, hogy kétféle olasz szám létezik: 
1. hatalmas hangterjedelmű áriázó, érthetetlen szövegű izék
2. dallamtalan, semmit mondó, unalmas semmiségek.
Úgy másfél óra kutatás után találtam rá erre a számra, ami... még egész elfogadható, bár az kérdés, hogy hogy a fenébe fog nekem kijönni a reflén része:

So... ennyit mára. azt hiszem el kéne kezdenem tanulni. blehh!

~Elena is out.~

* kis-kottafejek: az osztályunk alapvetően két faktos csoportra van osztva: énekszakosok + környezetvédők. A jövőben a kis-kottafejek ez a 13 főből álló kis énekszakos csoport lesz. This is sooo creative... 

Hű. Hát akkor, vágjunk bele...
Nagyjából két hete rájöttem, hogy valamit muszáj kezdenem magammal, hacsak nem akarok megint érzelemmentes, céltalan robottá válni... igenigen, volt már rá példa, és egyáltalán nem kellemes. Épp ezért vetemedtem arra, hogy megnyitom ezt a kis zugot, mind magamnak, hogy lekössem magam, mind nektek, kedves eltévedt böngészők, akik valami okból az én oldalamon kötöttetek ki..:)
Volt már mindenfelé blogom, kisebb-nagyobb sikerrel, így nem teljesen idegen számomra a terep... Szükségem van viszont visszajelzésre, szóval ha tetszett, amit láttál, vagy kritikád akad, kérlek jelezd nekem! Nem harapok (nagyot)! ;)

Mára ennyi, holnap úgyis frájdééj!!!4, szóval lesz elég időm irkálni, szöszmötölni itt.

~Ellie is out...~