Üdv az oldalon! Egy személyes témájú blogra bukkantál épp. 20 éves lány (nő?) vagyok, pszichológus hallgató, szerelmes, sütögetős, kézimunkázós, olvasgatós, éneklős, sírós, nevetős... Semmi extra. Ha érdekel bővebben (eddig tényleg elég uncsi), akkor olvasgass, nézelődj, kérdezz, kommentelj, vagy csak nézegesd a képeket. Azok a kedvenceim. Kellemes böngészést!
Oké, most semmi extra poszt, csak egy megjegyzés. Illetve tény:
Boldog leszek. Minden áron. Ha valaki az újtában áll... akkor ideje azt a valakit kiiktatni a boldogság helyett.
Mivel általában este támadnak ilyen magas röptű gondolataim, gondoltam nem árt, ha ez meg van valahol. Reggelre ugyanis valószínűleg az lesz, hogy "Fuck that shit, jó nekem így is!"
NEM! Nem jó így. Nagyon nem. Gondolkozz!
Egyáltalán semmi posztolnivaló dolog nem történt ma. Csupán azért ragadtam billentyűzetet, mivel megmagyarázhatatlan okok miatt baromira jó kedvem van! S mivel mostanában egyre ritkább az ilyen esemény, ezért gondoltam megosztom, hogy ne csak az önmarcangolós depressziós maszlagom legyen itt. Tudom-tudom, most biztos jól elkiabálom, és a holnap ugyanolyan zavaros és rémisztő lesz... de most szarok rá!
Hogy mégis legyen valami konkrétum az ömlengés mellett..:
Tegnap éjjel agyaltam ezen az új életes hülyeségen, és rájöttem, hogy belevágok: Lezárom a múltat, teljesen új lapot nyitok.
Az ezt jelképező új kabát és farmer tökéletesen bevállt, körbe lettem rajongva, ami azért nem mindennapos.Fuck, I'm fabolous! Muszáj lesz ruhatárat cserélnem, mivel undorodom a régi kifogyott vackaimtól... Már be is szerveztem két tökéletes partnert a ruhaválogatásra. I'm soo exited!!
Emellett.. nemtudom, nem is igazán akarom tudni az okát, a jókedvnek. Tök átlagos napom volt, leszámítva, hogy megveszek az éhségtől, de ez mostanság megszokott állapot. Majd mesélek erről később.
Ennyit mára. Még valószínűleg sokáig fogok virrasztani, ha reggelre tényleg eltűnne a boldogságfelhő.
+Még néhány kép a végére, csak, hogy ne legyen olyan rövid a post. Jó nézelődést!
Kezdem kicsit unni, hogy az életem egy rohadt hullámvasút...
Ez a hét borzalmasan indult, a sulis dolgoktól a folyamatos viták Vele... kiakasztottak. Aztán összeszedtem magam, és pár napig nem hagytam, hogy bármi is kedvem szegje. Sem a folyamatos cikizései, sem a lányok sorban lemondott programai...
Pénteken viszont összedőltem, rájöttem, hogy olyan instabil vagyok érzelmileg, mint egy nyomorult kártyavár. Ennek központi oka természetesen Ő, ezzel tisztában vagyok nagyjából megismerkedésünk óta. Ígyhát tegnap este számon kértem mindenért, egymás fejéhez vágtunk minden eddig elfolytott hülyeséget... és most úgy érzem, talán van remény egyenesbe hozni mindent.
Persze durván másfél hónap alatt az "Ő" egészen más jelentést kapott... de ez más mese.
Szóval, vasárnap van, elméletileg minden érzelmi problémám rendezve, gyakorlatilag pedig reggel óta egyre durvább gombóc van a torkomban. Hogy miért? Gőzöm nincs. Lassan már attól görcsölök be, hogy mikor pattan el megint a húr. Normális ez?
Oké, valamivel kellemesebb vizekre evezve:
Szombaton eluntam a lemondott programokat és az otthon ülést, szóval elmásztam az Árkádig, és kiéltem újabban kialakult vásárlás-mániámat. A dolog főleg csak nézelődésből és próbákból állt, mivel a karácsonyi pénzemet még nem sikerült visszakapnom aputól...
de azért így is becserkésztem egy tavaszi kabátot éés egy csőfarmert (az elsőt életemben. Miért nem hordtam ilyet eddig? Imádom!). Sajnálatos (?) módon kifogytam konkrétan az összes ruhadarabomból, szóval ez az új két darab jelképezi az új életem kezdetét.
Ez az "új élet" dolog amúgy, ami még életben tartja bennem a lelkesedést úgy általában minden iránt. Meguntam azt, hogy más emberek kedélyállapotától függjek. Igenis boldog leszek, és eltökélt, és határozott, és tettrekész és minden hasonló...
És íme, ezért éri meg írkálni ezt a szerencsétlen blogot. Kezd feloldódni a gombóc a torkomban. (:
Ó, és a végére egy új kedvenc.. rászoktam a mai muzsikára. A francba!
Felébredtem...
Kellett ez a pár hét kihagyás... semmi mélyenszántó gondolat, érzelmek teljes kiiktatása... Az utóbbi két hetem alvásból, evésből és angyalos lányos-véres könyv olvasásából állt. De megérte, perpillanat teljesen rendben vagyok, túltettem magam a nehézségeken, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Ó, csak el ne kiabáljam!
Amennyire imádtam a sok-sok havat, annyira várom más, hogy húzzon a tél a francba. Tavaszt szeretnék, illatokat, madárhangot, lusta napsugarakat...
Az előttem álló egy év hatalmas dobás lesz, úgy érzem. A tavaszi szünetem végig betáblázva, édes pesti barátnémmal töltök minden egyes percet, nagy mászkálások a városban, borozós esték a kottafejekkel, pizzázós éjjelek, délig alvások... kellesz! most!
Nyár úgyszintén eléggé betáblázva... muszáj nyárimunkát találnom, emellett hivatalos vagyok egy hétre pestre, és pár napra Hozzá is....*-*(nem izgulok, áááá dehogy...). Utcazenélésben gondolkozunk páran, és a nyelvvizsgát is meg kéne ejteni valamikor augusztusban... juj!
Egyszóval tele vagyok tervekkel...
Ennek hatására elkezdtem picit mozogni (ami néha kifullad 20 felülés után xD), ha már közeleg a nyár, jó lenne formában lenni...
Fellépésekkel is el vagyok látva mostanság, szóval... forog a szekér, elég rendesen.
Azt már nem is mondom, hogy novella-témában is ihletrohamom van, mert az rendszerint elillan, mire tollat ragadnék...
Uh, azt hiszem, ez a rendszeres blogírás nem az erősségem...
Kissé kezdem elveszteni magam mostanában. Furcsa, mindenki élete ilyen iszonyatosan hullámzó, vagy csak én vagyok ilyen selejtes? Az egész január... csodás volt, minden téren. Úgy tűnt, végre Vele is minden olyan, mint régen, mielőtt jöttem a féltékenységi rohamaimmal, és nem vettem róla tudomást 3 hétig... de ez egy másik történet... Szóval, újra helyrerázódtak a dolgok, régi ismerősökkel kezdtem újra beszélni, baráti társaságban is minden nyugis volt....
Erre jött a február..: 1. A legjobb barátnőm bejelentette, hogy még a hónapban pestre költöznek. igen, azt hiszem ez a fő oka a mostani letargiának... Mármint... minden szabadidőnket együtt töltöttük eddig. Erre előáll azzal, hogy: "hé, amúgy 2 hét, és nem látsz többet..."?? Oké, ez túlzás.. tavaszi szünetben végig nálam lesz, de attól még... ez... baromi nagy szívás... 2. Mostanában többet tudok beszélni Vele, többet van onlány... ami alapvetően remek, viszont a sok mélyreható beszélgetés alatt felszínre kerültek olyan dolgok... miszerint van neki egy örök nagy szerelme, akit képtelen elfeledni, hiába elérhetetlen, a dologban a legnagyobb támaszt a hölgyemény barátnője nyújtja, így vele beszél, amikor csak lehet... És rólunk is kifejtette az álláspontját, miszerint borzasztóan szeret, de nem tud rám szerelmeként gondolni, hanem, mint legeslegjobb barátjára... fuck, I'm friendzoned...
A kijelentés óta nem tudok mit kezdeni az egésszel... Végül is, én is így vagyok a dologgal, már elég hosszú ideje, így kimondva mégis megkavart. 3. Suliban folyamatos botrányok mennek, amihez ugyan nincs sok közöm, mégis baromira elveszik az életkedvem is... 34 lány, +1 könnyűvérű osztályfőnök... halálos.
Összességében azt hiszem most élem a mélypontot a dologban... Most még a hó is csak idegesít, már 3 hete nem láttam semmi zöldet odakint. Tegnap este döntöttem úgy, hogy kicsit kivonom magam a forgalomból, csak fizikailag veszek részt a sulis dolgokban, amíg helyre nem jönnek a dolgok.
Szóval agy kikapcs egy időre... ha feléledtem, jelentkezem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
