Na jó. Hű.

Tessék, még a végén kiderül, hogy Ő az oka annak, hogy ilyen keveset írkálok ide. Zsinórban második este, eeez igen, Elena!

Miért van az, hogy megnéztem időtöltésként egy iszonyúan béna filmet, majd rögtön utána mintha feltárult volna az elmém, és hirtelen annyi érzelem és váá. Nem, nem a filmtől van, tényleg fos volt. Valahogy minden film után így érzek, miezmár? Egyértelműen pszichológusnak kéne tanulnom, rájönnék végre milyen mentális bajaim vannak.
Most például azt terveztem épp, hogy ráírok az ex-akárkimre, hogy elmeséljem neki, mennyire hiányzik Ő. Mármint nem ő, hanem... a nagyŐŐŐ. Mi ez? Fujjmár. 

Ma is felhívott. Észrevettem, hogy akármilyen béna kedvem van, amint hallom a hangját, elrepül minden és... utána úgy egy óráig boldog vagyok, majd kezdem várni a következő estét.
Ezt egyrészt azért írom le, mert pillanatnyilag nincs privát naplóm, ahova a hasonló szarságaimat kiírhatnám, másrészt meg... Hé emberek. Minek siránkoztok, hogy nincs tökéletes kapcsolat, tökéletes szerelem, meg minden? Itt van, hahó. Csak nézzetek ránk.

Basszus, annyira.. nyál az egész. De közben meg... Mindenki ezt akarja, nem? A nők, legalábbis. Az éjszakába nyúló lelkizések csak kívülről tűnnek gáznak. De közben mennyivel jobb, mint átpiálni az éjszakát valami buliban?
Én csak. Nem tudom, még mindig nem értem, hogy hogy kaptam én ezt. Néha összezavarodom... nulla tapasztalattal vágtunk neki mindketten ennek a kapcsolatnak, és... és baromi jól megy. 

Ja, valószínűleg most minden erre tévedt felhorkant és kilép az oldalról: "Oké, jó neked, és? Nobody cares...", de leszarom. Csak... nemtudom. Én sosem álmodoztam. Nem volt pasiideálom, nem vártam tulajdonképpen semmi extrát egy kapcsolattól. Ebbe is úgy léptem bele, hogy egyszer élünk, valahol el kell kezdeni, majd lesz még ezer másik. És tessék. Nem, nem egy nagy dolog ez a 14 hónap, szinte semmi, de mégis...

Nem nagyzolásnak szánom ezt, nem akarom senki orra alá dörgölni a boldogságom. De a legtöbb blog errefelé arról szól, hogy az élet szar, a suli szar, a szerelem szar és a többi. Jó lenne... elmondani mindannyiuknak, hogy semmi sem lehetetlen. Hogy nem minden pasi romlott, szexéhes patkány, hogy egy-egy szerencsés találkozás mennyi mindent megváltoztathat. Én sem üldöztem, csak úgy jött. Véletlenül. Vagy nem véletlenül.

Na jó, baromira nem ide akartam keveredni, de jó ez így is. Ez után ironikus lesz holnap megkapni az elutasító üzenetemet pszichológiáról. 
Talán holnap is jövök.

~Elena is out.~

Csókolom.

Egy jól működő kapcsolatnak megannyi előnye mellett azért van egypár hátránya is.
Többek közt, hogy teljesen a másiktól függ az ember. Esetemben idegesen számolok minden órát, amit még nélküle kell eltöltenem egy következő találkáig. Így viszont a napjaim nagy része pangással, semmittevéssel és szenvedéssel telik. "Oh, már csak 3 óra van ebédig, akkor már kipipálhatok még egy fél napot!".
Az egész nyáriszünet elszáll felettem, mivel csak a következő hetet várom, mikor láthatom egy kis időre. Kiborító.
Ráadásul most egy hétre elutazott a családjával külföldre. Beszélni napi egyszer tudunk, akkor is gyorsan eldarálja, mi van vele, sietünk a beszéddel, mert sokba kerül..
Tudom, béna dolog ezen siránkozni. Más párok hónapokat töltenek egymás nélkül. Nem is arról van szó, én is bírnám egy évig is, ha kellene. De attól még fos. Ez az első hét, mióta együtt vagyunk, hogy szinte nem tudunk a másikról semmit. Nyálas? I don't care. Amúgy is megtárgyaltuk már párszor kettesben, hogy mi vagyunk a legnagyobb nyálgép pár a világon. 
Minden este beszélni szoktunk éjszakába nyúlóan. Ez a legrosszabb. Hogy most nincs mit csinálnom esténként. Unalmamban béna online játékokkal múlatom az időt, semmi produktívat nem tudok magamból kihozni, annyira hiányzik. 

A legjobb, hogy miközben Ő Szardínián sütteti a fenekét, addig idehaza nem történik SEMMI, de semmi az ég egy világon. Ja, de! Ma valamelyik szomszéd megdobált minket kővel, amíg a minimedencénkben pancsoltunk. Apu végigjárta a szomszédságot, hogy ki a fene volt ilyen vicces kedvében. Valószínűleg 2 házzal arrébb volt a tettes, ahol a 40-es pacák lakik a homi haverjaival.

Bizonyíték a nagy semmire, ami itt folyik, hogy holnap bemegyek a városba apuval a cukrásznagykerbe, és veszek pár kelléket a szülinapi tortához. És olyan elképesztő módon várom, mintha legalábbis Angliáig utaznánk. De jó is lenne...
Egyébként sikerült megtanulnom csokitortát sütni. Olyannyira, hogy apu kb. minden második nap megkérdezi, mikor sütök legközelebb. Végre egy ajándék, ami miatt majd nem kell aggódnom, tetszeni fog-e Neki. 

A napjaimat azzal igyekszem még feldobni, hogy minidiétába fogtam. Vasárnap ráálltam a mérlegre, és majdnem sírva fakadtam. Már meséltem, hogy egyszer végigvittem egy durva diétát, meg is lett a csodás eredménye, most viszont minden felszedett kiló után önmarcangolásba kezdek. Mostanra azonban annyi kiló plusz jött fel, hogy muszáj kezdenem valamit. Na jó, csak 5 kiló, ami gáz, de attól baromi sürgősen meg kéne szabadulnom. 
Szóval esténként futni járok, ami így a második nap végén határozottan jól esik. Fájnak a lábaim, meg a hasizmom, csodás érzés. Remélem legalább arra az időre, amíg lemegy az 5 kiló, megmarad a motivációm. Abba már kezdek beletörődni, hogy sosem leszek modellalkat.

És most megyek, próbálom még valamivel elfoglalni magam, mielőtt belemerülök az önsajnálatba.
Gyááááhjjjjjdehiányzik.

~Elena is out.~

IGEN IGEN IGEN IGEN IGEN (x2000)

Khm.
Vége van, bizony, hivatalosan is, teljes mértékben. Fél éven át nem vagyok hajlandó tankönyvhöz nyúlni. Ha rajtam múlna, később sem, de sajnos jogon muszáj lesz....
Megdöbbentő, de végül olyannyira felspanoltam magam arra a bizonyos megmérettetésre, hogy kitűnő eredménnyel zártam. Szerencsére sikerült kihoznom magamból a legtöbbet, amit tehettem, így a lelkiismeretem teljesen tiszta. Pszichológiára ez továbbra sem lesz elég valószínűleg, de legalább nem kell érte magamat hibáztatnom...

Amint, hogy beköszöntött végre számomra is a nyár, felkerekedtünk kiscsaládommal és Vele a Balatonra egy rövid hétre. Azon aggódtam végig, hogy legyen jó időnk, ugyanis az utóbbi 4-5 alkalommal, mikor arra jártam, szakadt az eső...
De szerencsére kifogtuk a kellemes strandidőt, s végül sikerült 25 fokban is pecsenyére sülnöm... Azóta is fáj a hátam, ahányszor hozzáér valami...
Viszont ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre összeeresztettem a családomat Vele, s persze emiatt is voltak némi félelmeim, azt hiszem mindkét fél tökéletesen vette az akadályokat. Egy vacsora alatt vagy egy órán át beszélgetett apuval a fociról, ami eleinte megnyugtató volt, a vége felé viszont baromi idegesítővé vált. Férfiak...

A héten elkezdtem összeszedni a szülinapi ajándékához való kellékeket. Kissé elmaradtam, de még behozható a hátrányom. Mindössze csokiortát kéne megtanulnom sütni. Rajta vagyok az ügyön! 
Az ajándékokról bővebben egyenlőre nem nyilatkozom, van egy olyan félelmem, hogy esetleg orvul rátalál a blogomra idő előtt :D

Meséltem már, hogy kaptam Tőle kölcsönbe egy gitárt? Nulla gitártudásomat igyekszem fejleszteni, és egyre jobban megy. Tetszik, hogy az embernek már viszonylag gyorsan van sikerélménye. Csupán 3 akkordot tudok lejátszani, de már Elvist és Bob Marley-t is tudok pengetni. Persze jócskán lebutított változatban, de egyenlőre így is büszke vagyok magamra.

Az a helyzet, hogy hiába álmodoztam arról, mennyi mindent fogok csinálni, miután leérettségiztem. Úgy értem, a mindennapokban: többet zongorázom, elkezdek írni, átrendezem a szobám, új ékszereket gyártok.... jó, még csak pár napja vagyok teljesen szabad, de egész nap csak fetrengek és ide-oda pakolom magam. Elég siralmas. Lehet, hogy kéne hagynom egy kis időt a szó szerinti pihenésre? Ugyanis 10 perc aktív fentlét után legszívesebben bevetném magam az ágyba. Hm.

Sőt, e sorokat írva újra rámtört az aludhatnék. Le is dőlök picit ><

~Elena's out.~

Höhö. Ezt se gondoltam volna, hogy én érettségi előtt öt nappal még itt lopom az estét.
Igazán-nagyon meglepő módon kezdek megnyugodni. Minden nap tételeket mondogatok fel magamnak, több-kevesebb sikerrel, és ez jobban megnyugtat, mint gondoltam. 
A vicc egyébként, hogy ahogy számolgattam, (ha pszichológiára felvennének....) akkor összesen 3 pontot buknék azzal, hogy nem igazán veszem komolyan a tanulást. És mégis esz az ideg (jó, most épp nem), egyszerűen nem tudja felfogni az agyam, hogy oly felesleges.
Persze, ha a pszichológia bukta lenne, akkor a jogra azért számítana a töri legalább... Bár, a tavalyi 240 pontot csak elérem, nem? Azóta meg nem nagyon emelkedhet, ugye? Ugye??
Jó ez a kavarás, ami ment itt fél éve az oktatásügyben, ugyanis semmit nem lehet tudni az idei pontokról.  Reménykedem itt a pszichológiában a csöppnyi 425-ös tavalyi ponthatárával, miközben nekem max 390 lesz, bármit teszek. Csak bennem van a "hátha idén oda is kevesen jelentkeztek és beférek" érzés. Csudijó.

Na igen, hiába a viszonylagos nyugalom, azért most se nagyon tudok másról beszélni, mint erről a szaros jövőhét csütörtökről... (reggel 8, szabad drukkolni, hálás lennék :D)

Mellesleg, átléptük az 5000 látogatót!! (3 napja még alatta voltunk, most meg pontosan 5104... hogy csináljátok, srácok? :D)
Ez talán nem nagy szám (fogalmam sincs mennyi a látogatója X idő után egy átlagos oldalnak), de nekem sokat jelent, és köszönöm minden erre tévelyedett léleknek! :))

Alig várom, hogy vége legyen a jövőhétnek... Addig viszont nem eresztem magam bőlére, meglepne, ha bárkit érdekelne a jelenlegi nyomorom :D

~Elena's out.~