Az van hooogy... Aztamindenitdekésővan!

Az ok, amiért ilyenkor is csapkodom még a billentyűzetet, az az, hogy valami teljesen érthetetlen és magyarázatlan ok miatt fogadást kötöttem Vele, hogy melyikünk bírja tovább az ébrenlétet.
Ez persze csak a felszínen nevezhető péniszösszemérésnek (több okból is, haha...), hiszen egészen nyílvánvaló, hogy én fogok hamarabb ágynak esni. Ez amolyan furcsa... netrandiféle inkább... (jézusúristen, milyen nagyon gázul hangzik!) és ezt mindjárt meg is magyarázom.
Vizsgaidőszak van, ugyebár, nekem meg folyamatos érettségire-készülés (lenne, ha tennék bármit is az ügy érdekében...), így mostanság heti egyszer találkozunk, azt is csak azért, mert Ő korrepetál töriből (ne röhögj, komolyan tanulunk...is...).
Ezért a hét többi napjára marad a telefon, meg az a fránya fészbug. Ez van.

Volt már ilyen éjszakázós estünk még a legeslegelején, még mielőtt találkoztunk volna.
Meglepően jól sikerült, azóta is többször felemlegettük, szóval amolyan nosztalgia célból is van ez a helyzet most. (Pontosan, 7 hónap együttlét után nosztalgiázunk... és nem csak ebben vagyunk borzalmasan ütődöttek..)

Rengeteg dologra jó ez amúgy... a 8-10 óra folyamatos beszélgetés, meg a fáradtság előhoz érdekes témákat is (és nem kell rosszra gondolni...).

Más:
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a napok óta tartó tettvággyal. Úgy... csinálnék valamit, csak nem tudom mit, és hogyan, és miért... Csak ennyi a bajom, tényleg.

És már tényleg nagyon idegesít, hogy ekkora szenvedést csinálok ebből az írás-dologból. Csak... tudom magamról, hogy tudnék - magamhoz mérten - jót is írni, akár. De basszus nem. Miértnem? Halvány. Lila. Fingom. Nincs. Ésezmárígyáá.
Igenigen, fáradok már, fáradok...

Ó, csakhogy azért mégis említsek valami új kreálmányt: ez ilyen valentínnapra, vagy valamikorra készült dolog, és mérhetetlen lustaságom jeleként még csak nem is az enyémet fényképeztem le, hanem mutatom az eredetit (nem magam akarom dícsérni, de az enyém is pontosan, detto ugyanígy néz ki):

Újabban rákattantam a Hollywood News Agency videóira is (igen, tudom, hogy ez a cucc már régóta megy, igen, eddig nem tudtam mi ez, tudom, hogy nem vagyok aktuális, satöbbi), éés egyszerűen nem bírom abbahagyni!! Szirmai Gergely egyszerűen zseniális mind műsor, mind kritika szempontjából.
Éés furcsa személyiségmásolósdi problémám miatt természetesen kezdem átvenni a szófordulatait, meg a műsorok hangulatát. Minek is nekem saját egyéniség?

Ésőőőő. Rájöttem arra, hogy... lenne kedvem indítani egy írói pályázatot. Egyrészt, mert kritizálhatnékom támadt, másrészt, mert akkor is tenni akarok valamit az irodalomért, ha belegebedek is. Hátrány viszont, hogy bár egyre többen vagytok (köszönet érte, egyébként :D ), mégsem elegen, hogy a dolog soksok emberhez eljusson.
Asszem erre még alszom egyet....-kettőt.

És perpillanat 4:38 van, és ugyan fáradt nem vagyok, de a hátam már baromira fáj, éés kezd a hangulat is laposodni.. ejj-ejj.

Majd tudósítok a végkifejletről.

~Elena's out.~

Hóli dzsíízösz!
Pontosan fél órája eszméltem fel rá, hogy kettő nap múlva lesz egy egész éves az oldal. Aztamindenitneki!

Ezzel a lendülettel akkor már végig is futottam az elmúlt év bejegyzésein éééshát... jesszusom, egy év alatt egy szerencsétlenségből királykisasszony lettem. Mármint érzelmileg...
Amazing!

Szóóval, mivel nagyonnagyon meglepett a hír, és ujjongok most magamban, hogy milyen menő és kitartó vagyok blogszerkesztés terén (habár a látogatottságom még mindig a béka segge alatt... szééégyeljétek magatokat!)... szóval leszarom, hogy csak holnapután lesz az évforduló, én most rögtön rittyentek magamnak egy szülinapi-postot.

...amint feléledek a sokkból. Miért hittem én azt, hogy tavasszal álltam neki a szerkesztésnek?
Nevermind.

Hogy értékeljem ezt az elmúlt évet.... csak annyi jut eszembe, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen boldog leszek, akkor már egy éve boldog lettem volna. Sőt. Lószart érdekelt volna bármi bénarondaundorító gyöngyösi arc...Meg biciklibolond-rééémesenkellemetlenüludvarló-balázs. Hjujjjj!

Ez az évnyi blogolás arra volt jó, hogy kinőjek a tinédzserkori általános depressziómból, és számomra iszonyúan értékes emlékképeket örökítsek meg, amiket széles vigyorral a számon olvasgattam vissza. És, hogy rájöjjek, ezalatt az év alatt sem írtam SEMMI értékelhetőt. Jujderossz ráeszmélni.
Nademajdmost (úgysem...) ha már kaptam Tőle azt a gyönyörű jegyzetfüzetet, akkor igazán el fogom kezdeni az írkászást (kétlem...). Hamarosan fel is rakom az elkészült műveket (jóvicc)!! Nem számoltam, de minimum háromszor írtam ehhez hasonló tettvágyteli bekezdést ide. Mi lett belőle? Lószarse. Jólvan.
Ééés ennyi az össz negatívuma ennek az évnek, véleményem szerint. Ezen meg majd javítok... valamikor.

Amit kicsit furcsálltam, és sajnáltam, hogy méltánytalanul kevés szó esett Róla, rólunk. Valahogy nem tükrözték a posztok igazán azt, hogy micsoda rózsaszínfelhőben élek, pedig ígyvan. De még mennyire! Ezzel szemben a Biciklis Baromról mennyit áradoztam... magamhoz képest. Pedig mi volt az? Két-három hét undor. Így utólag mindenképp. 
Nos, előre nem ígérem, hogy ezen változtatok, de mindenesetre igyekszem rajta lenni az ügyön. Eddig kíméletes voltam... De most jön a nonstop szivátványhányás!

Azt hiszem, ennyi lett volna. Vágjunk bele egy új évadba!

~Elena is out.~

Valahogy... kezd kissé elegem lenni ebből a végzős évből.
De komolyan. És most kivételesen nem az érettségire gondolok.
Szalagavató 26-án és perpillanat olyan szintű fejetlenség folyik a szervezésben, hogy az vicc. Jó, szerencsére én a botrányos részéből kimaradtam, mivel három darab meghívottam lesz: apuanyu, és Ő. Pont. Nem is kell több. Viszont kissé gerinctelennek tartom, hogy ennél több embert nem is vihetnék, ha akarnék sem... három vendég max, oszt csókolom. Még szerencse, hogy öcsit hidegen hagyja a dolog, másképp választhattam volna közte, meg a párom közt. Csodálatos.

Az osztálytánccal kapcsolatban is vannak ám kétségeim, ugyanis elég bénán nyomjuk, időnk meg egyre kevesebb... s ami van, osztályfőnök azt is sokszor eltrécseli mertmértne?
S a legvégső becsúszást magassarkúban még mindig nem tudom, hogy fogom véghezvinni... Notice: vinnem kell sebtapaszt! Csak a biztonság kedvéért...

Mellesleg baromira várom, hogy vége legyen ennek a nyomorult hétnek, mert... mert nemtudom, haladnék már, ballagjunk, érettségizzünk, aztán ágyő gimi! Jepp, picit elfáradtam belé...

Mindeközben televagyok ismeretlen eredetű tettvággyal. Csak nem eléggel ahhoz, hogy bármit is csináljak. Hahh!
Az oldalt szerkesztgetem szépen lassan, ha eddig nem tűnt volna fel, bal oldalra kikerült egy jóónagy "bakery" feliratú képecske, amire kattintva mindenféle általam (is) elkészített, kipróbált finomságokat gyűjtök össze nektek egy csokorba. Nem tudom még, lesz-e rá kereslet, de én jól elszórakozom vele.
A közeljövőben egyéb új menüpontokat is tervezek, feldobnám pár írásomat, meg ilyesmi... Épül-szépül a lap szép lassacskán :)

Közben írkálnom is kéne, mert kaptam Tőle egy csodaszép jegyzetfüzetet, és annyira várom már, hogy teleírjam mindenfélével, de egyszerűen... nemtudom. Lusta dög vagyok, az lehet a gond. Most nem foghatom ihlethiányra, mert ha lenne erőm a papír felé hajolni, tudom, hogy valami biztos lenne belőle. És tessék, itt van mellettem a füzetke a fiókban, 2 mozdulat lenne előkaparni, de... ááááá, minek?
Reménytelen vagyok...

Ó, és készült egy új ékszerke. Megintcsak kottástéma, merthát... kottafej vagyok...  És továbbra is áll a felajánlás, hogy csinálok bárkinek hasonló szépségeket :) 

Végül egy kis zene, mert az már régen volt.
Új kedvenc:

~Elena is out. ~

Úgy gondoltam, addig írok, amíg megvan a kellő ambíció, nehogy aztán megint elmenjen a kedvem az egésztől... De nem, nem fog, igenis rendszeresen jelentkezni fogok. Csakazértis, no.

Mára egy kis fotós beszámolót hoztam a meséim mellé. De még mindenekelőtt egy döntésféle, miszerint nem fogok ezentúl görcsösen elrejtőzni. Az internet világa oly hatalmas, hogy elég valószínűtlen, hogy itt bárki rám akadna, akinek nem kéne... ha meg mégis, az felfedezi kilétem akkor is, ha ennyire rejtőzködöm. Ezt nem tudom miért írtam le amúgy, csak ez ötlött fel a fejemben. Sokban nem érinti az oldalt, azért továbbra is Elena maradok, meg minden.
Ja, tudom már, miért hoztam fel! A weheartit-es modulkát át fogom írni a fészbugommal regisztrált fiókra, mert már azt használom. Szóval, aki nagyon leleményes, rájöhet, hogy mi a valódi nevem. Juuuujdeizgi!

Nade, szóval.
Mindenképpen szeretnék említést tenni a legédesebb, legszebb és talán legszemélyesebb ajándékról, amit valaha kaptam.
Ugyebár decemberben ünnepeltük az első félévünket, és mivel mindketten dilinyósok vagyunk, és szeretünk egymásnak örömet szerezni, ezért eldöntöttük, hogy ez alkalomból is csapunk egy kis ajándékozósdit. Csakmert ilyen hosszú kapcsolata még egyikünknek sem volt, horray!
Tőlem mellesleg kapott két rénszarvasos-norvégmintás bögrét (imádja a norvégmintát), meg egy nagy doboz latinnegyedes kakaóport tele pici mályvacukrokkal. Azt hiszem, taroltam vele.
Én pedig egy csodaszép emlékalbumot kaptam. Nemrég együtt nézelődtünk egy dekorboltban, és ott láttam nagyon szép, vintage stílusú, merített papíros albumokat, és enyhén szólva csorgott a nyálam értük. Nos, ez a szépség is egy ilyen kis album, eredetileg fotóalbumként funkcionál, de Ő úgy gondolta, jobban tetszene, ha mindenféle közös kis emlékünket ebben gyűjteném. És naná, hogy tetszett az ötlet! Vannak hozzá kis címkéző papírok is, már négy oldal be is telt fényképpel, mozijeggyel, meg egyéb apró aranyossággal. Imádom!
Ó, és a legjobb: A legelső lapon egy "szerelmes levél" található, amit már rongyosra olvastam, és mindannyiszor meghatódom tőle... najó, ez már igazán csöpögős... 
Az említett kincs:

Más emlékkép:
Karácsonyra kaptam végre egy tortaformát, amire fél éve fájt a fogam... így még aznap, karácsonynak reggelén nekiálltam tortát sütni. Szegényt a ronda de finom kategóriába sorolnám, a kiscsalád együltő helyében befalta még a nagy karácsonyi vacsi után:

Csakis említés szintjén:
Legutóbbi szerzeményem (bár a fekete nem az én színem, azért egy darab elfér...) :

Ó, és a végére maradt a a legjobb:
Egy hónapja ékszerkészítésbe kezdtem, amit baromira élvezek, bár a körmeimet már tropára tette... 
Ők születtek eddig:

Ó, egyébként, ez itt a reklám helye: Ha szeretnék valami hasonló ékszert, akár egyedi képecskével (!!), akkor vedd fel velem a kapcsolatot nyugodtan, szívesen készítek ilyesmiket, ha van rá igény :)

És ezzel be is fejezném mai monológomat. 
Hamarosan jelentkezem!

~Elena is out.~

Höhö. Üdvözlök mindenkit itt nálam, úgy fél év elteltével. Elnézést kérek azoktól, akik viszonylagos rendszerességgel azért benéztek ide, hogy feléledek-e még (a számlálóm ugyanis azt mutatja, hogy volt ilyen. Édesek vagytok!).
Ez a visszatérés... egyenlőre képlékeny, azt hiszem ebben a félévben lesz mit mesélnem, de megeshet, hogy kedvemet szegi a lustaság, vagy netalántán a tanulás... najó, az biztos nem.

Amiről lemaradtatok az utóbbi félévben:

- Nyelvvizsga! Megvan! Ráadásul egész jó százalékokkal. Köszönöm utólag is azoknak, akik esetleg gondoltak rám innen :)

- A 90 napos diéta vége - úgy 30-40 nap között feladtuk mindketten. De lement még 7 kiló, bár abból már visszajött 5... deee csak mert karácsony volt. Ezt hipphopp ledolgozom szalagavatóig... remélem. Anyunak meg szerintem csak felfele jött... 

- Életem első (és magamat ismerve utolsó) tüntetése - csak úgy megemlítés céljából. Természetesen a keretszámcsökkentés ellen, bár tulajdonképpen ígyse-úgyse vesznek fel oda, ahova akarom, szóval innentől majdnem teljesen mindegy...

- Fél év vattacukros-romantikus álom - igenigen, még mindig. Egyrejobban. Szóval előre bocsátom, hogy a következő posztok sem fognak szűkölködni cukormázban. Bocsii...

- Félig Gyűrűk ura fan lett belőlem. Azért csak félig, mert jelenleg a 3. könyv legelején járok, és csak azért olvasom gyorsan, mert picit túl akarok rajta lenni... de közben azért tetszik is... hülye paradoxon. 

- A harcom apuval és a hirtelen szigorával nem túl sokat enyhült. Még mindig sok a konfliktus, még mindig sokszor érzem úgy, hogy elköltöznék innen a fenébe legszívesebben... de azért általában megvagyunk. Az viszont biztos, hogy nem kedveli Őt, és ez nagyon bánt. De majd később... hátha.

Úgy ennyi, amit rendszerezve érdemesnek véltem megemlíteni.
Egyéb aktuális dolog, hogy a hónap végén szalagavató, amit igazán vegyes érzelmekkel várok... Életemben először fogok táncolni nagyközönség előtt, bár nem keringőben, csak osztálytáncban. Charleston, fényes ruhák, iszonyatosan nevetséges tánc, tollas hajpánt... nagyon jó lesz! 
Másrészről viszont, apuék, Ő, és az osztálytársaim egyben, összezárva... nem biztos, hogy a legjobb katyvasz... Hát, majd kiderül.
Erre a furcsaságra fogunk táncolni:

Az érettségi pedig mostmár tényleg mindjárt itt van nagyonrettentően.
A félévi tájékoztatót böngészve apu megfejtette, hogy jogra nem kell emelt töri... szóval ha nem jön be a pszichológia (ami több, mint valószínű, mert buta vagyok, és még lusta is), akkor bétervnek jön a jog (amihez ugyanolyan buta és lusta vagyok, de legalább lesz valamennyi esélyem bekerülni. Vagy nem.)
Nem akarok jogot tanulni. Egyáltalán nem. De valamit muszáj. Érdekelne még az amerikanisztika, vagy a szociológia is akár... de abból nem lehet megélni. (Jó, most épp semmiből nem lehet megélni... de azért egy családterapeuta mégsem egyenlő egy végzett pszichológussal...) Hajjj, nehéz ez, nagyon nehéz...

Nade valami vidámabb téma így a nyitó-folytató poszt végére: Határozottan hobbimmá vált a sütés. Ennek nagyon örülök, ugyanis még eddig nem igazán sikerült semmiféle hobbit találnom, amit huzamosabb ideig képes vagyok művelni, ügyes vagyok benne, és még el is ismerik. No, a sütés most nagyon bejött, olyannyira, hogy nagyjából az egész téliszünetben csak sütiket, pitéket, tortákat sütöttem. 
Ebből egyenesen következik az, hogy veletek is megosztok pár számomra kedves receptet, saját tapasztalatokkal fűszerezve, ha tetszik, ha nem.

Mára ennyi voltam, terveim szerint hamarosan jelentkezem!

~Ellie's out. ~

Ui.: Kérlek, ha van fél percnyi időtök, pacsmagoljatok valami jelet  nekem, hogy tudjam, nem csak magamnak írkálok itt összevissza. Elkeseredett vagyok. Najó, annyira nem, én magamat is szívesen elszórakoztatom itt. De azért veletek együtt, interaktívan nagyobb buli.