Üdv az oldalon! Egy személyes témájú blogra bukkantál épp. 20 éves lány (nő?) vagyok, pszichológus hallgató, szerelmes, sütögetős, kézimunkázós, olvasgatós, éneklős, sírós, nevetős... Semmi extra. Ha érdekel bővebben (eddig tényleg elég uncsi), akkor olvasgass, nézelődj, kérdezz, kommentelj, vagy csak nézegesd a képeket. Azok a kedvenceim. Kellemes böngészést!
Jaj. Nagyon el lettek itt hanyagolva a dolgok. Az utóbbi időben már fel sem mertem nézni, már arra sem emlékszem, mit írtam utoljára... elnézést.
Hm... tavaszi szünettől vagyok lemaradva, úgy rémlik. Nos, azt hiszem kijelenthetem, hogy életem legjobb tavaszi szünete volt a mostani, annak ellenére, hogy nem történt semmi nagy dolog. Nálam volt a pesti barátném, minden nap jártunk el esténként összeülni a baráti társasággal... és mégis iszonyat jól éreztem magam elejétől a végéig. Még ilyet, sokat!
Egy hétre rá, most hétvégén elmásztunk a kottafejekkel egészen Sárospatakig egy országos olasz fesztiválra. Ott viszont volt ám élmény dögivel. Éjszakába nyúló karaoke-parti, hajnali kelés, tupírozás a fellépésre, majd egy telefon, hogy a szervezők felkérnek, hogy a gálán is adjuk elő a produkciónk... Úristen, leírhatatlan volt az egész!
Íme a szám, amit átdolgoztunk, és magunkévá tettünk. Képzeljetek hozzá 12 lányt, pöttyös ruhát, tupír hajat, vörös ajkat, magas sarkat! :D
Igazából sokkal többet kéne mesélnem az egészről, csak egyrészt a lustaság túl nagy úr, másrészt nem rendelkezem olyan írói vénával, ami érzékeltetni tudná a fesztivál hangulatát.
Tutira biztos, hogy elkiabálom, mint minden alkalommal, de pillanatnyilag... minden a helyén van. Napok óta eszembe sem jutott rágódni akár Őrajta, akár máson. Egyszerűen csak jó minden.
Na jó, picit közrejátszik az is, hogy pénteken úgy néz ki, találkám lesz egy sráccal... ennél többet érzelmi okok miatt nem közölnék egyenlőre, a dolog után beszámolok természetesen, ha van miről... de ha másra nem is, arra mindenképp hasznos, hogy feldobja a hetem... péntekig iszonyatosan be leszek zsongva...
Ajaj.
Nem írtam jódarabig, főleg, mert nem mertem, nem akartam semmit elkiabálni, újra össze kellett raknom magam. Mostanra merem kijelenteni, hogy sikerült.
A lentebb leírt eset után lassan rászoktattam magam a gondolatra, hogy bizony, hiába vesznek körbe emberek, akikkel eljátszhatom, hogy boldog vagyok, elpletykálhatok hülye dolgokról és ha valami kisebb gáz van, akkor meg tudom osztani velük... ennek ellenére egyedül vagyok. Illetve... a hozzám legközelebb álló ember holnap érkezik pestről. De őt két hónapja nem láttam, így nem tudom most épp milyen viszonyban állunk pontosan.
A lényeg, hogy szép lassan megbarátkoztam a dologgal, elkezdtem még nagyobb ívben szarni másokra. Ami meglepett: külső szemmel pozitív irányba hat a leszarom-dolog. Egyre többször beleszólok a beszélgetésekbe, mert nem érdekel, hogy mit szólnak a gondolataimhoz, egyre többször cselekszem spontán. Így pár nap alatt olyan emberekhez is közel kerültem, akikről nem is gondoltam volna. Interesting o.o
Az Ő dolgait is igyekszem minél jobban leszarni. Elvállaltam a szerelmi tanácsadó szerepét, így... most újrafontos vagyok neki valamennyire. Szerencsére nem fáj, ha nem megy bele nagyon a részletekbe. De, hogy meddig marad ez így? That's a good question.
Más: a dolgok rendezését kissé nehezítette, hogy mostanában folyamatos pörgés van. Fellépés, találkák, programok, próbák, ha pedig hazaesek mindezek után, már semmire nem vagyok képes, csak bezuhanni az ágyba.
Holnap is egész napos próba, este pedig jön a pesti barátné, és még éjszaka összeülünk egy szünet-nyitó partira. Hű, mi lesz itt!
Szombaton elmentünk Árkádolni, lesétáltunk összességben pár kilómétert azt hiszem. Vettem három új felsőt éés, a már említett magassarkút is magamévá tettem, amit azóta csak a legritkább esetben vagyok hajlandó levenni. Imádom!
Hm. azt hiszem, ennyit rólam mára. Valószínűleg a szünet alatt nem lesz alkalmam blogolni, úgyhogy...majd egyszercsak jelentkezem.
Ó! És észrevettem ám, hogy egyre többen lestek fel naponta. Köszönet érte! :)
Hű. A mai napon tudatosult bennem szépen lassan, hogy tökéletesen egyedül vagyok. Mármint... ma már a negyedik ember használ lelki szemetesládának. Ebből az egyik Ő... az a bizonyos lány... tőlem kér szerelmi tanácsokat... nem kéne, hogy zavarjon, baromira nem. Épp ezt akartam megdumálni valakivel, aztán... rájöttem, hogy nincs egy olyan ember sem, akivel megoszthatnám a kételyeimet meg úgy összességében mindent. Mindenki belém öntötte a bánatát, én pedig itt állok, túlcsordulva, és nem tudok könnyíteni magamon. Most törtem össze... újra. sziavilág.
Gyűlölöm a csonka hétvégéket.
De komolyan... most szombaton mondjuk fel is léptünk, szóval az is rátett egy lapáttal, de amint hazaértem, másra nem voltam képes, mint fetrengni az ágyamban. Ma pedig tanulni kellett (volna...), plusz annyi mindent terveztem, amire nem elég egy hétköznap délután. Ennek töredékét sikerült most megvalósítanom. És ahogy számolgatom, legközelebb egy hónap múlva lesz szabad szombatom. Weird!
Visszatérve a szombatra: utcazene-feelingű műsort adtunk a Kárász utcán, közönség Szeged járókelői... mondjuk az esemény előtt úgy tíz percel derült ki, hogy fél órás műsort kéne adnunk, nem csak 2 számnyit... vicces volt. És hangulatos. És egész sokan megálltak, bár a legtöbben csak addig füleltek, míg áthaladtak a Klauzál-téren... sebaj.
A "boldog-leszek!" project továbbra is működik, bár azt hiszem, kezd alábbhagyni a lelkesedésem. És újabban rá kell szólnom magamra, hogy ne húzzam fel magam bizonyos dolgokon... És megint megjelent az az ismeretlen eredetűgombóc a torkomban. Denem adtam még fel!
A hétvégén lesz pesten valami autós hülyeség, amin jelen lesz Ő, és kérdezte, hogy nem másznék-e fel, hogy összefussunk. Azt hiszem, e miatt is ez a gyomorgörcs, ugyanis ezt hetekkel ezelőtt hozta fel, azóta viszont egy szót sem ejtett a dologról. Azóta mondjuk kiderült, hogy nem tudok felmenni, de legutoljára még baromira lelkesültem a dologért... azóta viszont szóba sem hozta, és az átkozott női logikám már megint készen áll a tökéletes magyarázattal... Biztos meggondolta magát, sőt, talán csak azért hozta fel, mert biztos volt benne, hogy nem megyek el, így mégis én lehetek a rossz.. (blaablablablabla...)Hűűű de utálom ilyenkor magam!
Ilyenkor jön az, hogy mentálisan felpofozom és meggyőzöm magam, hogy nem is érdekel az egész. Csak ne lenne ilyen nehéz...
Ééés hurrá, csak sikerült depresszív hanulatba kerülnöm. Najó! Ennyi luxus járt nekem, innentől viszont:
Magyarfakton kiadott kötelező olvasmány Henry James: A csavar fordul egyet című kisregénye (katt a címre az onlájn-változatért!). Sajnos azt hiszem kedves magyartanárom elcsapta a hangulatát azzal, hogy túlságosan felmagasztalta... Elmesélte, hogy ő is tizenévesen olvasta először, és utána napokig rettegett elaludni éjszaka. Hát, ezek után fogtam a laptopomat (mivel az egész városban sehol nem találtam könyv formájában), bevackoltam magam az ágy sarkába, leoltottam az összes lámpát, és olvastam.
A Twilight-sagán, és egyéb könnyű nyelvezetű könyvön felnőtt szervezetemnek először kicsit furcsa volt a romantikus szövegezés, hangulat, de egy csapásra beleszerettem. Maga a történet se rossz, talán, ha nem várok tőle ennyit, vagy esetleg kezemben foghattam volna a könyvet, hatásosabb lett volna. Mindenesetre, megéri elolvasni, alig több, mint száz oldal, és maga a légkör, a megfogalmazás zseniális.
Ó, el sem hiszem, hogy már csak másfél hetet kell kibírni a szünetig! Már ha ezt a 3 szűnnapot annak lehet nevezni... kiábrándító, de akkor is szünet. És, mivel az ex-szegedi barátném itt lesz végig... It will be legen... - wait for it - ...dary!
A hétvégén pedig nagybevásárlást szervezek, de ezt már említettem, azt hiszem. Mindenképp kellenek pólók nyárra, éés - tudom, hogy baromira tucat, és elcsépelt, de - szereznem kell egy oxford shoes-t! Az még nincs eldöntve, hogy bepróbálkozzak-e a magassarkú változatával... nem igazán vagyok az a magassarkús-lány. De mivel épp készülök változtatni az életemen másfél év után... lehet, hogy bevállalom.
Hm... azt hiszem, holnap - szarva minden betegségre és kockázatra - veszek egy tábla Milka-csokit, ésfelfalom. Fuck you, világ, akkor is boldog leszek!
Jé! Azt hiszem, ez bejött. Három napja határoztam el, hogy nem hagyom, hogy bármi is elrontsa a kedvem, és egyenlőre egészen remekül megy.
Tegnap egy helyi tehetségkutató döntőjén szerepeltünk. Nem volt túl sok kedvem hozzá eleinte, de azt hiszem, kihoztuk az egészből a legjobbat. Beültünk leghátra vandálkodni. Az egyetlen kellemetlenség a "fellépőruha" volt, amit kifejezetten utálok, és végig kényelmetlenkedtem... de ez a legkevesebb. Végül különdíjasok lettünk, éés kaptunk egy FoolMoon cd-t, amiből mutatnék is egy kis ízelítőt, ugyanis azonnal beleszerettem:D
Mi is ilyesmi dolgot művelünk a kottafejekkel, csak mi 12-en vagyunk..:D
Ma reggel szokásosan összeültünk próbálni, de túl sokan hiányoztak, így felesleges volt bármibe belekezdeni... De! Mivel volt két szabad óránk, a maradék csapattal felkerekedtünk, és végigsétáltunk a belvároson. Útközben fagyiztunk, majd leültünk egy szökökút köré... az egész annyira felvidított, rengeteget nevettünk, és már csak a tudat is, hogy míg más bent poshad órán, mi kint lógunk a napon... Isteni volt! Jummy!
Visszatérve a legutóbbi mini-postra: módosítva ugyan, de végülis véghez vittem... illetve eldöntöttem, hogy nem futok utána, és méltóságteljesen leszarom. Eleinte azt terveztem, hogy majd beszélgetünk ugyanúgy, mint eddig, csak kiölöm magamból a plusz érzelmeket, és így majd szép lassan elveszítem... de talán boldog leszek.
Úgyhogy mentálisan elengedtem, sőt, türelmesen végighallgattam az áradozását arról a bizonyos lányról, aki miatt borzalmasan éreztem magam az utóbbi időben. Végighallgattam... és nem mondom, hogy nem volt furcsa, de... nem bántott a dolog. Egyszer-kétszer ugyan késztetést éreztem, hogy beszúrjak egy sértődött megjegyzést, de gyorsan lenyeltem, így nem torkollott a beszélgetés vitába, mint általában. Végül úgy érzem, ellenkező hatást értem el ezzel a távolságtartással: elengedtem, mégis, talán kicsit újra közelebb engedett magához... Ma már a lányról való ömlengés után megjegyezte, hogy ennél már csak az lenne jobb, ha én is ott lennék. Fél hete még elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha kapok még tőle ilyen mondatokat.
És a legjobb az egészben, hogy úgy érzem nem esek újra a csapdájába, nem fogok ezután újra ragaszkodni...
Megtaláltam volna az egyensúlyt? Ó, bárcsak!!
Áá, és hirtelen annyi mindenről írnék még, ha nem ragadna le a szemem! Túlcsordul most bennem valami mérhetetlen nyugalom. És persze reménykedek, hogy talán kilábalok ebből a kakiból, amiben tavaly nyár óta élek. Szurkoljatok!
AJÁNLOM AZ OLDALT
