Üdv az oldalon! Egy személyes témájú blogra bukkantál épp. 20 éves lány (nő?) vagyok, pszichológus hallgató, szerelmes, sütögetős, kézimunkázós, olvasgatós, éneklős, sírós, nevetős... Semmi extra. Ha érdekel bővebben (eddig tényleg elég uncsi), akkor olvasgass, nézelődj, kérdezz, kommentelj, vagy csak nézegesd a képeket. Azok a kedvenceim. Kellemes böngészést!
Fura volt. Vagy a stressz miatt, vagy csak a bennem bújkáló betegség miatt, ami rögtön a szalagavató után letepert, úgy emlékszem vissza az egész estére, mint egy félig elfelejtett álomra.
Persze végül semmi különösebb probléma nem volt, még a magam kritikus szemével is úgy látom, hogy a hozott anyaghoz mérten a legjobb formámat hoztam. Jó, a ruha az este végére majdnem megfojtott már, de az igazán mellékes...
Annál sokkal jobban sikerült, mint vártam. A táncot sem rontottuk el, sőt! Utólag visszanézve, iszonyat jó lett, máig emlegetik a tanárok-évfolyamtársak, akik látták.
Azt hiszem az Ő elvárásainak is megfeleltem, igyekeztem senkit nem lejáratni, mindeközben jól is érezni magam... ééés az az érzésem, hogy talán sikerült.
Az afterparty részt kihagytuk páran, amit utólag sem bánok egyáltalán. Valahogy továbbra sem az én világom ez a basszunk-be-és-hányjuk-össze-a-házat stílus. Helyette összefogtunk úgy tizen, és csaptunk egy valahovabeülős, iszogatós-beszélgetős éjszakát. Tekintve, hogy éjfélig mind toppon voltunk, és táncoltunk mindenféle undormány zenére, egyikünk sem kívánta a mégnagyobb tömeget, meg a mégszarabb zenét. Jóvolt.
Ezután - mint már említettem - elkapott valami fura kombinált betegséges izémicsoda, ez az oka, amiért eddig nem igazán adtam életjelet, és most is valami vállalhatatlanul dobálom ide a mondataimat. fujj.
Nem is szaporítanám tovább a szót, nagyon nem megy ez most...
Ja, csak még egy napi adag nyáladzás:booorzalmasan hiányzik! Keddet, ide, most!
Így szalagavató előtt kábé minden elromlott. Najó, igazából minden rendben van, csak a hormonháztartásom egy hatalmas ribanc, ezért természetesen ott tesz keresztbe nekem, ahol csak tud.
Ezzel azonban nem csak azt érte el, hogy az ágyban fetrengve szenvedjek, miközben készülődnöm kéne, hanem azt is, hogy az egész estére előre rávetült egy fekete lepel, miszerint úgyis mindent elrontok, leégetem magam, és főleg Ő fog hatalmasat csalódni bennem, hogy egy nyomorult bált nem tudok normális nőként végigcsinálni. Szóval faszán állok a ma estéhez...
Az egészet még nagyapám megspékelte egy apró beszéddel, amiben kifejtette, hogy az első bálját az ember sosem felejti el... Aha, szóval életem végéig emlékezni fogok egy fájdalmas, szétizgult, elbaszott estére? HURRÁ!
Tegnap hazahoztuk a ruhát, felpróbáltam, és komolyan, még az sem tetszik rajtam. Pedig azzal legalább nem volt bajom eddig.
A szemeim is be vannak dagadva, úgy nézek ki, mint akit most vertek agyon.
Erről az estéről asszem még születik egy érdekes beszámoló.
A nagyonnagylelkű két egész napos síszünetünk miatt lett egy négynapos szép hosszúhétvégém, amire természetesen elterveztem soksok óra érettségire készülést, alkotást, olvasást, zenélést, sütést, és még ezermást. Kell mondanom, vagy egyértelmű, hogy ezek közül egyet sem valósítottam meg?
Valahogy muszáj rendbeszednem magam. A szombatom azzal telt, hogy igyekeztem hülyeségekkel lefoglalni magam, hogy ne gondoljak folyton Rá.
Szóval moziztam egész nap, a Felhőatlasszal és az Éhezők viadalával úgy kikészítettem az agyam, hogy a nap végére már csak az ágyban akartam feküdni és olyan picire összegömbölyödni, amennyire csak lehet.
Nos, ígértem mindenféle ömlengést, beszámolót a Felhőatlaszról, de őszintén szólva, engem annyira nem tudott megfogni. Persze, nagyon érdekes volt, az üzenetet is jól tudta közvetíteni, látványban nagyon ott volt, de akkor sem értem ezt a hatalmas felhajtást körülötte...
Valami levezetőként gondoltam megnézem az Éhezők viadalát. Soha, semmit nem hallottam a film cselekményéről, csak annyit tudtam, hogy nagy sikere volt úgy fél éve (?). Note: Mindig nézd meg a trailert, mielőtt megnézed a filmet. Mindig!
Félreértés ne essék, a film témája fantasztikus, a könyvet olvasók szerint ugyan egyáltalán nem jön át a dolog hangulata, számomra mégis 2 óra gyomorgörcs és hányinger volt ez a film. Gyenge vagyok én ehhez a témához. De azért átjött. Túlzottan is. Juj.
Vasárnap szalagavatós főpróbáztunk, éés felcsillant a remény, annyira talán mégsem lesz borzalmas a táncunk. Elpróbáltuk vagy ötször, végre a zenekar is ottvolt hiánytalanul, és a végére egészen belejöttünk. Szóval nem esélytelen a dolog...
A nap további részét pedig Vele töltöttem, sétáltunk nagyot, felszerelkeztünk kajával-piával és elbarikádoztuk magunkat a lakására. Olyannyira nem csináltunk semmi értelmeset másfél napon át, hogy szégyellnem kéne magam.
Mégis, mióta tegnap délután hazajöttem, agyilag zokninak érzem magam. Iszonyat, hogy perpillanat annyi az életcélom, hogy összebújjak Vele, és béna vígjátékokat nézzünk. Nevetséges.
Ó, és akaratlanul is teremtett egy konfliktusforrást: Kaptam Tőle egy gyönyörű szívalakú kristálynyakláncot szalagavatóra. Lila, mint a ruhám lesz. A probléma csak az, hogy apuéktól szülinapomra is nyakláncot kaptam, direkt a szalagavatóra. Na, kivel szemben legyek szemét? Ez még egy jó játék lesz...
Ma pedig, kielégítve GreenDay fanatizmusomat letöltöttem végre az új lemezüket. Ilyenkor jó, hogy enyém az egész ház, nyugodtan tudom bömböltetni. Lehetne ilyen sűrűbben...
Azzal kezdeném mai kis monológom, hogy hűűű! Egyre-egyre többen tévedtek eme kis zugomba, ééés ennek én roppant mód örülök. Persze, elszórakoztatom én magamat is tökéletesen itt, de azért ha már az ember blogot vezet, akkor remél valami kis érdeklődést a külvilágtól.. (aki mást mond, hazudik...) szóóval, köszönöm! :D
Egyééb közérdekű információ, hogy az alább ígért Írásaim-menü és az említett novella feltöltése nincs ám elfelejtve, csak nem van rá túl sok időm hétköznap (bezzeg hosszú sorokban fecsegni magadról, arra van, mi? - pszt!)
A novellaírós pályázatra egyenlőre ötletgyűjtés folyik, egy este alatt több dalszöveget futottam át, mint eddig bármikor, és már meg is van az alapja egy humoros társadalomkritikának. Fejben már nagyon üt, leírva meg nem fog annyira, mint általában, de majd igyekszem.
Azt ugyan már kifejtettem, mennyire elegem van a szalagavatós-balhékból, meg úgy az egészből, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Egyszerűen fujj.
És még az osztálytáncunk is béna lesz, hacsak nem tanulunk meg full egyszerre mozogni másfél héten belül. Haha. De legalább élőzene lesz. Az majd elvisz minket a hátán.... valahogy.
A charleston-öltözékem már megvan amúgy, képet nem raknék fel, mert vállalhatatalanul festek benne, de arra a három percre megteszi.
Közben mellesleg itthon sincsen minden rendben, de erről... nem hiszem, hogy itt fejteném ki a véleményem. Könnyű másnak a vállára felelősséget tenni, sárral dobálózni, miközben magunknak kéne átértékelnünk a dolgokat. És továbbra sem tudom, mi lenne most velem Nélküle. Főleg most. Aztamindenit. (napi ömlengés is megvolt.)
Ó, és hétvégén azt hiszem jövök egy Felhőatlaszos poszttal, ugyanis már letöltöttem, de csak akkor lesz időm megnézni... és azt hallottam, így vagy úgy, de mély nyomot hagy. Hmm. Challenge accepted!
És időközben rákattantam a gugli jégsimítós játékára, szóval ezzel le is zárnám soraimat mára.
Most ezt így mindenféle felvezetés nélkül kimondom: igenis írni fogok és kész!
Ezennel befejeztem a folyamatos nyávogást arról, hogy milyen mérhetetlenül fantáziátlan vagyok. Nem elég, hogy Ti, kedves olvasók valószínűleg tökéletesen leszarjátok a nagyjából két éve tartó írói válságomat. Mára eljutottam odáig, hogy én is leszarom. De komolyan.
Nincs jó ötlet? Írok szarból, hátha jó sül ki belőle. Vagy mittudomén. De elegem van, hogy csak magamat alázom azzal, hogy kitalálok valamit, két napig fúúdenagyonlelkesedek, aztán fél oldal után repül a szemétládába.
Ha már megcsapott a "hozzuk ki a szarból is a legjobbat" életstílus édes illata, ezzel a lendülettel be is fejeztem egy két éve félkészen pihenő novellámat, ami ugyan messze sem lett jó, mégis szerintem tökéletesen ábrázolja ezt az újra nekifutást, vagy mi a francot.
Amint készítek hozzá modult, fel is dobom ide. Mégegyszer mondom, a novella nem jó, dee talán tanulságos. És a végére kerekedik belőle egy olyan írói stílusváltás a két év kihagyás miatt, ami egy novellán belül szerintem ritka. Sikerült már eladnom magam?
Emellett ráakadtam Andzse novellaíró pályázatára (igen, emiatt mindenképpen eltolódik a sajátom, ha lesz is valaha..), ami felpiszkálta még az én sablonos fantáziámat is. Már van is tervben kétféle koncepció, egy humoros vonal, és egy kiszámíthatóan szerelmes-csalódós-érzelemdús akármi. Majd még meglátom, mihez lesz kellő ambícióm.
Más:
Délután akadtam rá erre az... idézetre, vagy mire, és komolyan elgondolkodtatott.
Jó, a válasz egyértelmű az esetemben. Kövér kislány voltam nulla önbizalommal. Akkoriban annyit tartottam fontosnak, hogy énekelhessek...
Nos, egy ilyen gyereket nem nehéz lenyűgözni... De mégis, szerintem nem lenne oka panaszra: lefogytam, önbizalmam, na az még mindig nincs, de legalább az embereket tudom kezelni...
Az egyetlen negatívum az éneklés. Akkoriban semmi konkrét elvárásom nem volt a jövővel kapcsolatban, mindössze annyi, hogy énekelhessek. Ez perpill még meg is van, a csapat még mindig együtt, bár fellépéseket az érettségi miatt egyre kevesebbet vállalunk... És szeptembertől meg szétszéledünk ezerfelé, onnantól ennek is vége.
A szólóénekesi vonalam pedig valószínűleg odáig fog vezetni, hogy elmegyek a 2014-es xfaktor válogatására, ott valahol az elején kiesek, aztán hazajövök, és lehúzom a rolót.
Na nem, közel sem ennyire vészjósló a helyzet, nem mondom, ha nagyon akarnám, ha mindent beleadnék, ha erre tenném fel az életem, akkor nem tudnék elérni akár egy normálisabb szintet... a gond csak az, hogy rájöttem, ez nem nekem való. Nem vágyom bohém életre. Már nem.
S csakhogy meglegyen a napi dózis nyálcsorgatásom is a posztban:
Valamikor reggel hét magasságában döntöttünk úgy, hogy akkor mostmár lehet, hogy aludni kéne. Az úgynevezett fogadást, természetesen Ő nyerte, merthát akármennyire vagyok feminista, azért egy férfi büszkeségét kenterbe verni nem reszortom.
Összességében amúgy semmi értelme nem volt ennek az egésznek, az egymás iránti fanatizmusunk kielégítésén kívül.
Ettől függetlenül ééén baromiranagyonélveztem. Pont.
AJÁNLOM AZ OLDALT
